HU/SB 5.2.6
6. VERS
- tām evāvidūre madhukarīm iva sumanasa upajighrantīṁ divija-manuja-mano-nayanāhlāda-dughair gati-vihāra-vrīḍā-vinayāvaloka-susvarākṣarāvayavair manasi nṛṇāṁ kusumāyudhasya vidadhatīṁ vivaraṁ nija-mukha-vigalitāmṛtāsava-sahāsa-bhāṣaṇāmoda-madāndha-madhukara-nikaroparodhena druta-pada-vinyāsena valgu-spandana-stana-kalaśa-kabara-bhāra-raśanāṁ devīṁ tad-avalokanena vivṛtāvasarasya bhagavato makara-dhvajasya vaśam upanīto jaḍavad iti hovāca.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—neki; eva—valójában; avidūre—közelben; madhukarīm iva—mint a méh; sumanasaḥ—gyönyörű virágok; upajighrantīm—szagolva; divi-ja—azoknak, akik a mennyei bolygókon születtek; manu-ja—azoknak, akik az emberi társadalomban születtek; manaḥ—elme; nayana—a szemnek; āhlāda—öröm; dughaiḥ—létrehozva; gati—a mozdulataival; vihāra—kedvtelésekkel; vrīḍā—szemérmességgel; vinaya—alázattal; avaloka—pillantással; su-svara-akṣara—édes hangjával; avayavaiḥ—és testrészeivel; manasi—az elmében; nṛṇām—az embereknek; kusuma-āyudhasya—Kāmadevának, aki egy virágnyilat tart a kezében; vidadhatīm—tett; vivaram—hallás; nija-mukha—saját szájából; vigalita—kiáradó; amṛta-āsava—mézhez hasonlatos nektár; sa-hāsa—mosolyában; bhāṣaṇa—és beszédében; āmoda—az öröm által; mada-andha—a mámortól elvakulva; madhukara—a méheknek; nikara—rajaival; uparodhena—mivel körülvették; druta—gyors; pada—lábak; vinyāsena—bájos lépésekkel; valgu—egy kicsit; spandana—mozdulva; stana—mellek; kalaśa—mint korsók; kabara—hajfonatai; bhāra—súly; raśanām—az öv a csípőjén; devīm—az istennő; tat-avalokanena—pusztán megpillantva; vivṛta-avasarasya—kihasználta a lehetőségét; bhagavataḥ—a nagyon hatalmasnak; makara-dhvajasya—Kāmadevának; vaśam—az irányítása alá; upanītaḥ—került; jaḍa-vat—mintha megdermedt volna; iti—így; ha—bizonyára; uvāca—mondta.
FORDÍTÁS
Az apsarā, akár egy méh, beszívta a gyönyörű és csábító virágok illatát. Játékos mozdulataival, szemérmességével, alázatával, pillantásaival, a beszéd közben az ajkairól áradó végtelenül kellemes hanggal és testének mozdulataival ember és félisten elméjét és szemét egyaránt elbűvölte. Tulajdonságaival utat nyitott a kezében virágnyilat tartó Kāmadevának, hogy a hallás útján hatoljon a férfiak elméjébe. Amikor beszélt, úgy tűnt, ajkairól nektár csordul. Amikor levegőt vett, a méhek, akik őrülten vágytak leheletének ízére, gyönyörű, lótuszhoz hasonlatos szemei körül röpdöstek. A méhek zavarták őt, ezért megszaporázta lépteit, ám ahogy felemelte lábát, hogy gyorsan továbblépjen, hajának, a csípőjét körülölelő övnek és vizeskorsókhoz hasonlatos melleinek a mozgása kimondhatatlanul gyönyörűvé és vonzóvá tette. Úgy tűnt, Kāmadevának, a leghatalmasabbnak enged utat. A herceg, akit a látvány szinte megbénított, így szólt:
MAGYARÁZAT
Ebben a versben nagyon szép leírást találhatunk arról, hogyan ejti rabul nemcsak az emberek, de a félistenek elméjét is egy gyönyörű nő járása, mozgása, haja, mellének formája, csípője és többi testi vonása. A divija és a manuja szavak kihangsúlyozzák, hogy a nők mozgásának rendkívül erős vonzereje van mindenütt az anyagi világban, ezen a bolygón éppúgy, mint a felsőbb bolygórendszerekben. Azt mondják, hogy a felső bolygórendszerekben az életszínvonal sok ezerszer magasabb, mint ezen a bolygón, így aztán a nők gyönyörű testi vonásai is sok ezerszer vonzóbbak ott, mint a Földön. A teremtő úgy alkotta meg a nőket, hogy gyönyörű hangjuk, mozdulataik, csípőjük, formás melleik és többi testrészük vonzzák a másik nemet itt a Földön és más bolygókon egyaránt, kéjes vágyakat ébresztve a férfiakban. Akit Kāmadeva vagy a nők szépsége irányít, az megbénul, mint az anyag, mint a kő, s a nők anyagi mozdulataitól elbűvölve az anyagi világban akar maradni. Pusztán a nők gyönyörű testének és mozdulatainak látványa megakadályozza, hogy a lelki világba emelkedjünk. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért minden bhaktát figyelmeztetett, hogy óvakodjanak a gyönyörű nők és a materialista civilizáció vonzerejétől. Śrī Caitanya Mahāprabhu még azt is visszautasította, hogy találkozzon Pratāparudra Mahārājával, mert Pratāparudra Mahārāja rendkívül gazdag személyiség volt az anyagi világban. Az Úr Caitanya ezzel kapcsolatban azt mondta: niṣkiñcanasya bhagavad-bhajanonmukhasya. Akik az Úr odaadó szolgálatát végzik, mert szívből vágynak arra, hogy hazatérjenek Istenhez, azoknak rendkívül kell vigyázniuk, hogy ne nézzék a nők gyönyörű mozdulatait, s ne találkozzanak nagyon gazdag emberekkel.
- niṣkiñcanasya bhagavad-bhajanonmukhasya
- pāraṁ paraṁ jigamiṣor bhava-sāgarasya
- sandarśanaṁ viṣayiṇām atha yoṣitāṁ ca
- hā hanta hanta viṣa-bhakṣaṇato ’py asādhu
„Ó, jaj! Aki igazán szeretné átszelni az anyagi óceánt, és szeretne anyagi szándékok nélkül transzcendentális szerető szolgálatot végezni az Úrnak, annak egy érzékkielégítő materialistát vagy egy nőt látni, akit szintén az érzékkielégítés érdekel, még szörnyűségesebb, mintha szánt szándékkal mérget inna.” (Caitanya-caritāmṛta, Madhya 11.8) Aki komolyan haza akar térni, vissza Istenhez, az ne gondoljon a nők gyönyörű vonásaira és a gazdag emberek vagyonára. Az ilyen elmélkedés csak akadályozza az ember fejlődését a lelki életben. Ha azonban a bhakta megingathatatlan a Kṛṣṇa-tudatban, akkor ezek a csábító dolgok nem fogják felkavarni az elméjét.