HU/SB 5.2.8
8. VERS
- bāṇāv imau bhagavataḥ śata-patra-patrau
- śāntāv apuṅkha-rucirāv ati-tigma-dantau
- kasmai yuyuṅkṣasi vane vicaran na vidmaḥ
- kṣemāya no jaḍa-dhiyāṁ tava vikramo ’stu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bāṇau—két nyíl; imau—ezek; bhagavataḥ—neked, a leghatalmasabbnak; śata-patra-patrau—tollai olyanok, mint egy lótuszvirág szirmai; śāntau—békés; apuṅkha—szár nélkül; rucirau—nagyon gyönyörű; ati-tigma-dantau—nagyon hegyes a vége; kasmai—akit; yuyuṅkṣasi—le akarsz lőni; vane—az erdőben; vicaran—sétáló; na vidmaḥ—nem tudjuk megérteni; kṣemāya—a jólétért; naḥ—nekünk; jaḍa-dhiyām—akik gyengeelméjűek; tava—tiéd; vikramaḥ—erő; astu—lehet.
FORDÍTÁS
Aztán Āgnīdhra Pūrvacitti ragyogó szemébe nézett, s így szólt: Kedves barátom, két nagyon erős nyilad van: csillogó szemeid. A nyilak tollai olyanok, akár a lótuszvirág szirmai, s bár nincsen száruk, mégis nagyon gyönyörűek és nagyon hegyesek. Igazán békésnek látszanak, ezért aztán úgy tűnik, nem fogod kilőni őket senkire. Biztosan azért sétálsz ebben az erdőben, hogy valakit lenyilazz, de nem tudom, ki lehet az. Értelmem tompa, és nem tudok harcba szállni veled. Valóban, senki sem mérheti erejét a tiédhez, ezért imádkozom, hogy hatalmad szerencsét hozzon nekem.
MAGYARÁZAT
Āgnīdhra Pūrvacitti vonzó tekintetét kezdte méltányolni, mellyel rápillantott. A leány szemét nagyon hegyes nyílhoz hasonlította. Olyan volt, mint a leggyönyörűbb lótusz, ugyanakkor szár nélküli nyílhegyhez is hasonlított, ezért Āgnīdhra félt tőle. Remélte, hogy Pūrvacitti pillantása áldást hoz majd rá, hiszen a leány már rabul ejtette őt, s minél inkább elbűvölte, annál inkább elképzelhetetlen volt számára, hogy nélküle éljen. Azért imádkozott hát Pūrvacittihez, hogy pillantásai, melyeket rá vetett, szerencsét hozzanak rá, s ne vesszenek kárba. Úgy is mondhatnánk, azért imádkozott, hogy legyen a felesége.