HU/SB 5.20.37
37. VERS
- sa loka-trayānte parita īśvareṇa vihito yasmāt sūryādīnāṁ dhruvāpavargāṇāṁ jyotir-gaṇānāṁ gabhastayo ’rvācīnāṁs trī́ lokān āvitanvānā na kadācit parācīnā bhavitum utsahante tāvad unnahanāyāmaḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az a hegy; loka-traya-ante—a három loka (Bhūrloka, Bhuvarloka és Svaloka) végén; paritaḥ—körbe; īśvareṇa—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa által; vihitaḥ—teremtett; yasmāt—amiből; sūrya-ādīnām—a Nap bolygónak; dhruva-apavargāṇām—a Dhruvalokáig és más alacsonyabb rendű égitestekig; jyotiḥ-gaṇānām—minden égitestnek; gabhastayaḥ—a sugarak; arvācīnān—ezen az oldalon; trīn—a három; lokān—bolygórendszer; āvitanvānāḥ—szétterjed; na—nem; kadācit—bármikor; parācīnāḥ—e hegy határain túl; bhavitum—lenni; utsahante—képesek; tāvat—annyira; unnahana-āyāmaḥ—a hegy magassága.
FORDÍTÁS
Kṛṣṇa legfelsőbb akaratából a Lokāloka-hegy képezi a három világ — Bhūrloka, Bhuvarloka és Svarloka — külső határát, hogy irányítása alatt tartsa a Nap sugarait az univerzumban. Az égitestek a Naptól a Dhruvalokáig mind beragyogják sugaraikkal a három világot, de csakis e hegy által alkotott határon belül. Mivel rendkívül magas, még a Dhruvalokánál is magasabb, megakadályozza a bolygók sugarainak terjedését, amelyek így nem juthatnak el e hegyen túlra.
MAGYARÁZAT
Amikor a loka-trayáról beszélünk, a három fő bolygórendszerre — a Bhūḥ, Bhuvaḥ és Svaḥ bolygórendszerekre — utalunk, az univerzum részeire. Nyolc égtáj veszi őket körül: kelet, nyugat, észak, dél, északkelet, délkelet, északnyugat és délnyugat. A Lokāloka-hegy alkotja valamennyi loka külső határát, és ezen a hegyen belül árasztja egyenletesen a sugarait a Nap és a többi égitest az univerzumban.
Ez a szemléletes beszámoló arról, hogy a Nap sugarai miképpen jutnak el az univerzum különféle bolygórendszereibe, rendkívül tudományos leírás. Śukadeva Gosvāmī az univerzummal kapcsolatos tudnivalókat úgy adta át Parīkṣit Mahārājának, ahogyan azt az elődeitől hallotta. Ötezer évvel ezelőtt magyarázta el ezeket a tényeket, de ez a tudás már hosszú-hosszú idővel azelőtt is létezett, hogy Śukadeva Gosvāmī azt a tanítványi láncolaton keresztül elsajátította. Ez a tudás tökéletes, mert a tanítványi láncolaton keresztül tehet szert rá az ember. Ezzel ellentétben a modern tudomány történelme nem nyúlik vissza ötszáz évnél korábbra. Éppen ezért még ha a modern tudósok nem is fogadják el a Śrīmad-Bhāgavatam tényszerű állításait, hogyan utasíthatják el azokat a tökéletes csillagászati számításokat, amelyek már akkor léteztek, amikor ők még elképzelni sem tudtak hasonló dolgokat? A Śrīmad-Bhāgavatamból rengeteg mindent megtudhatunk. A modern tudósok azonban semmit sem tudnak más bolygórendszerekről, és igazság szerint alig ismerik még azt a bolygót is, amelyen most élünk.