HU/SB 5.23.3
3. VERS
- yathā meḍhīstambha ākramaṇa-paśavaḥ saṁyojitās tribhis tribhiḥ savanair yathā-sthānaṁ maṇḍalāni caranty evaṁ bhagaṇā grahādaya etasminn antar-bahir-yogena kāla-cakra āyojitā dhruvam evāvalambya vāyunodīryamāṇā ākalpāntaṁ paricaṅ kramanti nabhasi yathā meghāḥ śyenādayo vāyu-vaśāḥ karma-sārathayaḥ parivartante evaṁ jyotirgaṇāḥ prakṛti-puruṣa-saṁyogānugṛhītāḥ karma-nirmita-gatayo bhuvi na patanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—pontosan olyan; meḍhīstambhe—a központi tengelyhez; ākramaṇa-paśavaḥ—a rizst cséplő bikák; saṁyojitāḥ—be vannak fogva; tribhiḥ tribhiḥ—hárommal; savanaiḥ—mozgások; yathā-sthānam—megfelelő helyükön; maṇḍalāni—pályák; caranti—haladnak; evam—ugyanilyen módon; bha-gaṇāḥ—az égitestek, mint például a Nap, a Hold, a Vénusz, a Merkur, a Mars és a Jupiter; graha-ādayaḥ—a különféle bolygók; etasmin—ebben; antaḥ-bahiḥ-yogena—a külső vagy belső körökkel kapcsolatban állva; kāla-cakre—az örök idő kerekében; āyojitāḥ—rögzített; dhruvam—Dhruvaloka; eva—bizonyára; avalambya—támaszt keresni; vāyunā—a szél által; udīryamāṇāḥ—hajtva; ā-kalpa-antam—a teremtés végéig; paricaṅ kramanti—körbe keringenek; nabhasi—az égen; yathā—pontosan olyan; meghāḥ—nehéz felhők; śyena-ādayaḥ—olyan madarak, mint a hatalmas sas; vāyu-vaśāḥ—a levegő által irányítva; karma-sārathayaḥ—akiknek szekerét saját múltbeli tetteik eredményei hajtják; parivartante—körbejárnak; evam—így; jyotiḥ-gaṇāḥ—az égitestek, a bolygók és a csillagok az égen; prakṛti—az anyagi természetnek; puruṣa—és az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának; saṁyoga-anugṛhītāḥ—együttes erőfeszítése tartja fenn; karma-nirmita—saját múltbeli gyümölcsöző tetteik által okozott; gatayaḥ—akinek a mozgásai; bhuvi—a földön; na—nem; patanti—leesnek.
FORDÍTÁS
Amikor a bikákat közös járomba fogják, és egy középpontban álló oszlophoz kötik őket, hogy rizst csépeljenek, anélkül járják körül azt a tengelyt, hogy eltérnének adott helyzetüktől: az egyik bika a rúdhoz közel, a másik középen, a harmadik pedig kívül halad. Hasonló módon kering minden bolygó és a sok százezer csillag a Sarkcsillag, Dhruva Mahārāja bolygója körül saját, néha magasabban, néha alacsonyabban fekvő pályáján. Gyümölcsöző tetteik eredményeinek megfelelően, az Istenség Legfelsőbb Személyisége által az anyagi természet gépezetéhez rögzítve a szél hajtja őket a Sarkcsillag körül, s így megy ez a teremtés végéig. Ezek a bolygók úgy lebegnek a levegőben a hatalmas égen, mint a felhők, melyekben sok száz tonnányi víz gyűlt össze, vagy úgy, mint ahogy a nagy śyena sasok repülnek múltban elkövetett cselekedeteik eredményeképpen, és soha nem fenyegeti őket az a veszély, hogy a földre zuhannak.
MAGYARÁZAT
E vers szerint a sok százezer csillag és a nagy bolygók, mint például a Nap, a Hold, a Vénusz, a Merkur, a Mars és a Jupiter nem a gravitáció törvénye vagy valami hasonló, a modern tudósok kitalálta törvény miatt tömörülnek egy halmazba. Valamennyien az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Govinda, azaz Kṛṣṇa szolgái, s az Ő utasítására ülnek szekereiken és haladnak saját pályájukon. Pályáik, amelyeken haladnak, gépekhez hasonlítanak, melyeket az anyagi természet ad a csillagok és bolygók irányító istenségeinek, akik azzal, hogy Dhruvaloka körül keringenek, ahol a nagy bhakta, Dhruva Mahārāja él, az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításának tesznek eleget. Ezt a Brahma-saṁhitā (5.52) a következőképpen erősíti meg:
- yac-cakṣur eṣa savitā sakala-grahāṇāṁ
- rājā samasta-sura-mūrtir aśeṣa-tejāḥ
- yasyājñayā bhramati sambhṛta-kāla-cakro
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
„Govindát, az eredeti Urat, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádom, akinek irányítása alatt még a Nap is, amit az Úr szemének tekintenek, az örök idő meghatározott pályáján kering. A Nap valamennyi bolygórendszer királya, aki korlátlan hő- és fényenergiával rendelkezik.” A Brahma-saṁhitānak ez a verse alátámasztja, hogy még a legnagyobb és leghatalmasabb bolygó, a Nap is az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításának engedelmeskedve kering adott pályáján, vagyis a kāla-cakrán. Semmi köze sincs a gravitációhoz vagy bármilyen más képzeletbeli törvényhez, amit a materialista tudósok találtak ki.
A materialista tudósok ki akarják kerülni az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányító hatalmát, ezért különféle feltételeket képzelnek el, amelyek között feltételezésük szerint a bolygók keringenek. Az egyetlen feltétel azonban az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az utasítása. A bolygók uralkodó istenségei mind személyek, és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szintén egy személy. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasítja az alárendelt személyeket, a különféle elnevezésű félisteneket, hogy hajtsák végre legfelsőbb akaratát. Ezt a tényt a Bhagavad-gītā (BG 9.10) is megerősíti, ahol Kṛṣṇa így szól:
- mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ
- sūyate sa-carācaram
- hetunānena kaunteya
- jagad viparivartate
„Ó, Kuntī fia! Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét. Az anyagi természet törvénye alapján újra és újra teremtődik és semmisül meg ez a megnyilvánulás.”
A bolygók pályái azokhoz a testekhez hasonlítanak, amelyekben az élőlények élnek, hiszen mindkettő olyan gép, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányít. Ahogyan Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban mondja (BG 18.61):
- īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ
- hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati
- bhrāmayan sarva-bhūtāni
- yantrārūḍhāni māyayā
„Ó, Arjuna! A Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.” A gép, amelyet az anyagi természet adott — legyen az a test gépezete vagy a pálya, a kāla-cakra gépezete —, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasítása szerint működik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az anyagi természet együttműködnek, hogy fenntartsák ezt a hatalmas univerzumot, és ezen kívül sok millió másik univerzumról is gondoskodjanak.
Ez a vers megválaszolja azt a kérdést is, miképpen lebegnek a bolygók és a csillagok. Ennek nem a gravitáció törvénye az oka. A bolygók és a csillagok a levegő hatására lebegnek. E hatás következtében lebegnek a hatalmas, súlyos felhők, és repülnek a nagy sasok az égen. A modern repülők, mint amilyen például a sugárhajtású 747-es repülőgép, hasonló módon működnek: a levegő szabályozásával lebegnek magasan az égen, ellenállva annak a tendenciának, hogy a földre zuhanjanak. A levegőnek ez a fajta szabályozása a puruṣa (a hím) és a prakṛti (a nő) elvek együttműködése révén válik lehetővé. Az anyagi természet — amit prakṛtinek tekintünk — és az Istenség Legfelsőbb Személyisége — aki a puruṣa — együttműködésének köszönhető, hogy az univerzumban minden szépen, megfelelő rendben zajlik. A prakṛtiről, az anyagi természetről a Brahma-saṁhitā (5.44) is ír:
- sṛṣṭi-sthiti-pralaya-sādhana-śaktir ekā
- chāyeva yasya bhuvanāni bibharti durgā
- icchānurūpam api yasya ca ceṣṭate sā
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
„A külső energiát, māyāt, aki a cit (lelki) energia árnyékának természetével bír, mindenki Durgāként, az anyagi világ teremtő, fenntartó és pusztító ügynökeként imádja. Az eredeti Úr Govindát imádom, akinek akaratával együttműködve Durgā saját magát irányítja.” Az anyagi természet, a Legfelsőbb Úr külső energiája Durgāként, vagyis a női energiaként is ismeretes, ami az univerzum hatalmas erődjét védelmezi. A Durgā szó erődöt is jelent. Ez az univerzum olyan, mint egy hatalmas erőd, melyben a feltételekhez kötött lelkek élnek bezárva, és nem menekülhetnek, hacsak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a kegyéből fel nem szabadulnak. Maga az Úr jelenti ki a Bhagavad-gītāban (BG 4.9):
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Így az ember pusztán a Kṛṣṇa-tudat révén, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből felszabadulhat, más szóval az univerzum hatalmas erődjéből a lelki világba kerülhet.
Fontos az is, hogy még a legnagyobb bolygók uralkodó istenségei is előző életeikben végrehajtott, rendkívül értékes jámbor cselekedeteiknek köszönhetően érdemelték ki emelkedett rangjukat. Erre a karma-nirmita-gatayaḥ szavak utalnak. A Holdat például, ahogy azt korábban elmondtuk, jīvának hívják, ami azt jelenti, hogy éppen olyan élőlény, mint mi, ám jámbor tettei eredményeképpen ő lett a hold istensége. Ugyanígy a többi félisten is olyan élőlény, akik jó szolgálatuk és jámbor tetteik miatt kerültek jelenlegi helyzetükbe a Hold, a Föld, a Vénusz és a többi bolygó uraként. Egyedül a Nap uralkodó istensége, Sūrya Nārāyaṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációja. Dhruva Mahārāja, Dhruvaloka uralkodó istensége szintén egy élőlény. Kétféle lény van — a Legfelsőbb Lény, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és a közönséges élőlény, a jīva (nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām). Minden félisten az Úr szolgálatát végzi, és ez az az elrendezés, ami miatt az univerzum rendben működhet.
A versben említett hatalmas sasokkal kapcsolatban az írásokból megtudhatjuk, hogy vannak olyan sasok, amelyek olyan hatalmasak, hogy nagy-nagy elefántokat tudnak zsákmányul ejteni, és olyan magasan repülnek, hogy más bolygókra is képesek eljutni. Felszállnak az egyik bolygóról, és leszállnak egy másikon, s miközben repülnek, tojásokat tojnak, amikből madarak kelnek ki ott, a levegőben. Szanszkritül ezeket a sasokat śyenának nevezik. Mostanában természetesen nem láthatunk ilyen hatalmas madarakat, de tudunk olyan sasokról, amik majmokat ragadnak el, majd a magasból ledobják őket, hogy elpusztuljanak, s aztán megeszik őket. Ehhez hasonlóan vannak olyan madarak, amelyek elefántokat tudnak felkapni, elpusztítani és megenni.
A sas és a felhő példája elegendő bizonyíték arra, hogy a repülés és a lebegés a levegő irányításával válik lehetővé. A bolygók szintén azért lebegnek, mert az anyagi természet a levegőt a Legfelsőbb Úr utasításának megfelelően irányítja. Mondhatnánk azt is, hogy ez az irányítás alkotja a gravitáció törvényét, de bárhogyan legyen, el kell fogadnunk, hogy ezeket a törvényeket az Istenség Legfelsőbb Személyisége hozza, s az úgynevezett „tudósok” nem képesek irányítani őket. Mondhatják a tudósok, hogy nincs Isten — állításuk téves és helytelen.