HU/SB 5.25.3
3. VERS
- yasya ha vā idaṁ kālenopasañjihīrṣato ’marṣa-viracita-rucira-bhramad-bhruvor antareṇa sāṅkarṣaṇo nāma rudra ekādaśa-vyūhas try-akṣas tri-śikhaṁ śūlam uttambhayann udatiṣṭhat.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—akinek; ha vā—valójában; idam—ez (az anyagi világ); kālena—a kellő időben; upasañjihīrṣataḥ—elpusztítani vágyik; amarṣa—dühvel; viracita—létrejött; rucira—nagyon gyönyörű; bhramat—mozgó; bhruvoḥ—a két szemöldök; antareṇa—közül; sāṅkarṣaṇaḥ nāma—Saṅkarṣaṇának nevezett; rudraḥ—az Úr Śiva egyik inkarnációja; ekādaśa-vyūhaḥ—akinek tizenegy kiterjedése van; tri-akṣaḥ—három szem; tri-śikham—háromágú; śūlam—egy szigony; uttambhayan—felemelve; udatiṣṭhat—felkelt.
FORDÍTÁS
A megsemmisítéskor, amikor az Úr Anantadeva el akarja pusztítani az egész teremtést, egy kicsit dühös lesz. Két szemöldöke közül megjelenik a háromszemű Rudra, aki egy háromágú szigonyt tart a kezében. Ez a Rudra, akit Saṅkarṣaṇaként ismernek, a tizenegy Rudra, vagyis az Úr Śiva inkarnációinak megtestesítője. Azért jelenik meg, hogy elpusztítsa az egész teremtést.
MAGYARÁZAT
Az élőlények minden teremtésben lehetőséget kapnak arra, hogy befejezzék feltételekhez kötött létüket. Amikor nem használják ki ezt a lehetőséget, és nem térnek haza, vissza Istenhez, az Úr Saṅkarṣaṇa dühös lesz. Dühe következtében szemöldökei közül kipattan a tizenegy Rudra, az Úr Śiva kiterjedései, és együtt elpusztítják az egész teremtést.