HU/SB 5.25.5
5. VERS
- yasyaiva hi nāga-rāja-kumārya āśiṣa āśāsānāś cārv-aṅga-valaya-vilasita-viśada-vipula-dhavala-subhaga-rucira-bhuja-rajata-stambheṣv aguru-candana-kuṅkuma-paṅkānulepenāvalimpamānās tad-abhimarśanonmathita-hṛdaya-makara-dhvajāveśa-rucira-lalita-smitās tad-anurāgamada-mudita-mada-vighūrṇitāruṇa-karuṇāvaloka-nayana-vadanāravindaṁ savrīḍaṁ kila vilokayanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—akinek; eva—bizonyára; hi—valójában; nāga-rāja-kumāryaḥ—a kígyókirályok hajadon hercegnői; āśiṣaḥ—áldásokban; āśāsānāḥ—reménykedve; cāru—gyönyörű; aṅga-valaya—testének területén; vilasita—csillogó; viśada—hibátlan; vipula—hosszú; dhavala—fehér; subhaga—jó szerencsét jelez; rucira—gyönyörű; bhuja—karjain; rajata-stambheṣu—mint ezüst oszlopok; aguru—aloé; candana—szantálfa; kuṅkuma—sáfrány; paṅka—a pépből; anulepena—egy kenőccsel; avalimpamānāḥ—bekenve; tat-abhimarśana—testét megérintve; unmathita—izgatott; hṛdaya—szívükben; makara-dhvaja—Kāmadevának; āveśa—mivel beléptek; rucira—nagyon gyönyörű; lalita—finom; smitāḥ—akinek mosolya; tat—Övé; anurāga—ragaszkodás; mada—a mámortól; mudita—elragadtatott; mada—a mámor miatt kedvesen; vighūrṇita—forog; aruṇa—rózsaszín; karuṇa-avaloka—kedvesen pillantva; nayana—szemek; vadana—és arc; aravindam—mint a lótuszvirágok; sa-vrīḍam—szégyenlősen; kila—valóban; vilokayanti—látják.
FORDÍTÁS
Az Úr Ananta karjai elbűvölően hosszúak. Karkötők ékesítik gyönyörűen, és tökéletesen lelki. Színe fehér, ezért ezüst oszlopra hasonlít. Amikor a kígyókirályok gyönyörű hercegnői az Úr kedvező áldásaiban reménykedve karjait aguru péppel, szantálfa péppel és kuṅkumával dörzsölik be, testének érintése érzéki vágyakat ébreszt bennük. Az Úr megérti elméjüket, és kegyes mosollyal pillant a hercegnőkre, akik elszégyellik magukat, mert tudják, hogy az Úr ismeri vágyukat. Aztán gyönyörűen mosolyogva az Úr lótuszarcába néznek, melyet mámortól forgó, vörös szeme tesz gyönyörűvé, s melyet bhaktái iránt érzett szeretete miatt végtelen boldogságot áraszt.
MAGYARÁZAT
Amikor egy férfi és egy nő megérintik egymás testét, természetes, hogy kéjes vágyak ébrednek bennük. Ebből a versből megtudhatjuk, hogy a lelki testben hasonló érzések tapasztalhatók. Az Úr Anantadeva és a Neki örömet okozó leányok egyaránt lelki testtel rendelkeztek. Minden érzet eredetileg jelen van a lelki testben. Ezt a Vedānta-sūtra erősíti meg: janmādy asya yataḥ. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az ādi szó az ādi-rasát, az eredeti kéj érzését jelenti, ami a Legfelsőbbtől származik. A lelki kéj és az anyagi kéj azonban teljesen különbözik egymástól, éppen úgy, mint az arany és a vas. A Rādhā és Kṛṣṇa vagy a Kṛṣṇa és Vraja leányai közötti kölcsönös kéjes érzelmeket csak az képes megérteni, aki a lelki megvalósítás magas szintjén áll. Ezért aztán annak, aki nem kellőképpen tapasztalt és fejlett a lelki megvalósítás terén, nem szabad Kṛṣṇa és a gopīk kéjes érzéseiről beszélnie. Egy őszinte, tiszta bhakta szívében azonban az anyagi kéjnek már nyoma sincs, amikor a gopīk és Kṛṣṇa közötti kéjes érzelmekről beszél, s így gyorsan fejlődhet a lelki életben.