HU/SB 5.25.6
6. VERS
- sa eva bhagavān ananto ’nanta-guṇārṇava ādi-deva upasaṁhṛtāmarṣa-roṣa-vego lokānāṁ svastaya āste.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az; eva—bizonyára; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; anantaḥ—Anantadeva; ananta-guṇa-arṇavaḥ—végtelen sok transzcendentális tulajdonság tárháza; ādi-devaḥ—az eredeti Úr, azaz nem különbözik az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyiségétől; upasaṁhṛta—aki visszatartotta; amarṣa—türelmetlenségének; roṣa—és dühe; vegaḥ—az erő; lokānām—minden embernek, valamennyi bolygón; svastaye—érdekében; āste—marad.
FORDÍTÁS
Az Úr Saṅkarṣaṇa a határtalan lelki tulajdonságok óceánja, ezért Anantadevának nevezik, s nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Az anyagi világ valamennyi élőlényének áldására saját hajlékán él, uralkodva dühén és türelmetlenségén.
MAGYARÁZAT
Anantadeva legfőbb missziója az, hogy elpusztítsa ezt az anyagi teremtést, ám visszafogja dühét és türelmetlenségét. Az anyagi világ megteremtésének az volt a célja, hogy a feltételekhez kötött lelkek újabb lehetőséget kapjanak arra, hogy hazatérhessenek, vissza Istenhez, ám a legtöbben nem élnek ezzel a lehetőséggel, hanem a teremtés után újra visszatérnek korábbi hajlamukhoz, hogy az anyagi világ felett uralkodjanak. A feltételekhez kötött lelkek efféle tettei feldühítik Anantadevát, s ezért el akarja pusztítani az egész anyagi világot. Mivel azonban Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, kegyes hozzánk, s uralkodik dühén és türelmetlenségén. Haragját csak bizonyos időközönként nyilvánítja meg, s olyankor elpusztítja az anyagi világot.