HU/SB 5.25.7
7. VERS
- dhyāyamānaḥ surāsuroraga-siddha-gandharva-vidyādhara-muni-gaṇair anavarata-mada-mudita-vikṛta-vihvala-locanaḥ sulalita-mukharikāmṛtenāpyāyamānaḥ sva-pārṣada-vibudha-yūtha-patīn aparimlāna-rāga-nava-tulasikāmoda-madhv-āsavena mādyan madhukara-vrāta-madhura-gīta-śriyaṁ vaijayantīṁ svāṁ vanamālāṁ nīla-vāsā eka-kuṇḍalo hala-kakudi kṛta-subhaga-sundara-bhujo bhagavān mahendro vāraṇendra iva kāñcanīṁ kakṣām udāra-līlo bibharti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dhyāyamānaḥ—meditálnak rajta; sura—a félisteneknek; asura—a démonok; uraga—kígyók; siddha—Siddhaloka lakói; gandharva—Gandharvaloka lakói; vidyādhara—a vidyādharák; muni—és a nagy bölcseknek; gaṇaiḥ—csoportokkal; anavarata—állandóan; mada-mudita—a mámortól felvidulva; vikṛta—ide-oda mozogni; vihvala—forgatta; locanaḥ—kinek szemei; su-lalita—kiválóan megszerkesztett; mukharika—beszédé; amṛtena—a nektár által; āpyāyamānaḥ—kellemes; sva-pārṣada—saját társai; vibudha-yūtha-patīn—a félistenek különböző csoportjainak vezetői; aparimlāna—sohasem halványul el; rāga—akinek ragyogása; nava—örökké friss; tulasikā—a tulasī virágoknak; āmoda—az illata által; madhu-āsavena—és a méz; mādyan—megrészegülve; madhukara-vrāta—a méheknek; madhura-gīta—édes énekükkel; śrīyam—ami még gyönyörűbbé válik; vaijayantīm—a vaijayantī nevű virágfüzér; svām—sajátja; vanamālām—virágfüzér; nīla-vāsāḥ—kék ruha fedi; eka-kuṇḍalaḥ—csak egy fülbevalót visel; hala-kakudi—az eke szarvára; kṛta—helyezve; subhaga—kedvező; sundara—gyönyörű; bhujaḥ—kezek; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; mahā-indraḥ—a mennyek királya; vāraṇa-indraḥ—az elefánt; iva—mint; kāñcanīm—arany; kakṣām—öv; udāra-līlaḥ—transzcendentális kedvtelésekbe merül; bibharti—visel.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: A félistenek, a démonok, az uragák [a kígyószerű félistenek], a siddhák, a gandharvák, a vidyādharák és a sok nagy bölcs szünet nélkül az Urat dicsőítik imáikkal. Az Úr mámorosan néz, és szemei, melyek olyanok, mint a teljesen szirmukat bontott virágok, ide-oda mozognak. Az ajkairól áradó édes hangokkal nagy örömet okoz társainak, a félistenek vezetőinek. Kék színű ruhát és egy fél pár fülbevalót visel, és két gyönyörű, tökéletes formájú kezével egy ekét tart a hátán. Olyan fehér, mint a mennyei Indra király, és dereka körül aranyövet, nyaka körül pedig egy örökké friss, tulasī virágokból készült vaijayantī füzért visel. A tulasī virágok mézédes illatától megrészegült méhek kedvesen zümmögnek a füzér körül, ami ettől még gyönyörűbb lesz. Így élvezi az Úr fenséges kedvteléseit.