HU/SB 5.26.10
10. VERS
- yas tv iha vā etad aham iti mamedam iti bhūta-droheṇa kevalaṁ sva-kuṭumbam evānudinaṁ prapuṣṇāti sa tad iha vihāya svayam eva tad-aśubhena raurave nipatati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—az, aki; tu—de; iha—ebben az életben; vā—vagy; etat—ez a test; aham—én; iti—így; mama—enyém; idam—ez; iti—így; bhūta-droheṇa—más élőlényekre irigykedve; kevalam—egyedül; sva-kuṭumbam—családtagjai; eva—csak; anudinam—napról napra; prapuṣṇāti—fenntartja; saḥ—az ilyen ember; tat—az; iha—itt; vihāya—feladni; svayam—személyesen; eva—bizonyára; tat—azé; aśubhena—a bűn által; raurave—Rauravába; nipatati—leesik.
FORDÍTÁS
Aki a testét tekinti önvalójának, az éjt nappallá téve, teljes erejéből azért a pénzért dolgozik, amiből eltarthatja saját, illetve felesége és gyermekei testét. A megélhetésükért dolgozva ilyenkor lehet, hogy erőszakot követ el más élőlények ellen. Az ilyen ember a halálakor arra kényszerül, hogy elhagyja testét és családját, mert a visszahatást, amit azért kap, amiért irigy volt más teremtményekre, a Raurava nevű pokolbolygóra kerülve kell elszenvednie.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti:
- yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke
- sva-dhīḥ kalatrādiṣu bhauma-ijya-dhīḥ
- yat-tīrtha-buddhiḥ salile na karhicij
- janeṣv abhijñeṣu sa eva go-kharaḥ
„Aki a három elemből [epéből, nyálkából és levegőből] álló testi zsákot tekinti az önvalójának, aki vonzódik a feleségével és gyermekeivel való bensőséges kapcsolathoz, aki a földjét imádandónak tekinti, aki megfürdik a szent zarándokhelyek vizében, de sohasem keresi azoknak a társaságát, akik igazi tudással rendelkeznek, az nem jobb egy szamárnál vagy egy tehénnél.” (SB 10.84.13) Az anyagi felfogásban élő embereknek két csoportja van. Az elsőbe azok tartoznak, akik tudatlanságuk miatt a testüket tekinti az önvalónak, ezért kétségtelenül olyanok, mint az állatok (sa eva go-kharaḥ). A második csoportba tartozók azonban azonkívül, hogy az anyagi testüket tekintik az önvalójuknak, a legkülönfélébb bűnöket is elkövetik, hogy fenntartsák testüket. Mindenkit becsapnak, hogy pénzt szerezzenek családjuknak és maguknak, és minden ok nélkül irigyek lesznek másokra. Az ilyen emberek a Raurava nevű pokolba kerülnek. Ha valaki a testét tekinti az önvalójának, mint az állatok, akkor még nem túl bűnös. Ha azonban fölöslegesen bűnt követ el, hogy fenntartsa testét, akkor a Raurava pokolba jut. Ez Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura véleménye. Noha az állatok kétségtelenül testi életfelfogásban élnek, nem követnek el bűnt, hogy fenntartsák testüket, párjukat vagy utódjukat. Az állatok ezért nem mennek a pokolba. Amikor azonban az emberi lény irigységből cselekszik és becsap másokat, hogy életben tartsa a testét, pokoli körülmények várnak rá.