HU/SB 7.5.32
32. VERS
- naiṣāṁ matis tāvad urukramāṅghriṁ
- spṛśaty anarthāpagamo yad-arthaḥ
- mahīyasāṁ pāda-rajo-’bhiṣekaṁ
- niṣkiñcanānāṁ na vṛṇīta yāvat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; eṣām—ezeknek; matiḥ—a tudata; tāvat—addig; urukrama-aṅghrim—a kivételes tetteiről híres Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlába; spṛśati—megérinti; anartha—a nemkívánatos dolgoknak; apagamaḥ—az eltűnése; yat—amelynek; arthaḥ—a célja; mahīyasām—a nagy lelkeknek (a mahātmāknak, a bhaktáknak); pāda-rajaḥ—a lótuszlábak pora által; abhiṣekam—a megszentelés; niṣkiñcanānām—azoknak a bhaktáknak, akiket semmi sem köt ehhez az anyagi világhoz; na—nem; vṛṇīta—elfogadhatja; yāvat—amíg.
FORDÍTÁS
Azokban, akik túlságosan vonzódnak a materialista élethez, nem ébredhet ragaszkodás a rendkívüli tetteiért magasztalt Úr lótuszlába iránt, ha nem hintik be testüket egy olyan vaiṣṇava lótuszlábának porával, aki tökéletesen mentes az anyagi szennyeződésektől. Az ember csak úgy szabadulhat meg az anyagi fertőzéstől, ha Kṛṣṇa-tudatossá válik, és így menedéket keres az Úr lótuszlábánál.
MAGYARÁZAT
Ha Kṛṣṇa-tudatossá válunk, az az anartha-apagamaḥát vonja maga után, ami azt jelenti, hogy eltűnik minden anarthánk, azok a nyomorúságos feltételek, amelyeket fölöslegesen elfogadtunk. E nemkívánatos, gyötrelmes állapot alapja az anyagi test. Az egész védikus civilizáció azt a célt szolgálja, hogy megszabadítson bennünket a nemkívánatos szenvedésektől, ám azok, akiket a természet törvényei gúzsba kötnek, nem ismerik az élet célját. Ahogyan az előző vers leírta, īśa-tantryām uru-dāmni baddhāḥ: az anyagi természet három erős kötőereje feltételekhez köti őket. Azt a műveltséget, amely életről életre lekötve tartja a feltételekhez kötött lelket, materialista műveltségnek nevezik. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura elmagyarázta, hogy a materialista oktatás erősíti māyā hatását. Az ilyenfajta oktatás arra buzdítja a feltételekhez kötött lelket, hogy egyre jobban vonzódjon a materialista élethez, s egyre inkább eltávolodjon attól, hogy megszabaduljon a nemkívánatos szenvedésektől.
Felmerülhet az a kérdés, miért vannak olyan kimagasló műveltségű emberek, akik nem fogadják el a Kṛṣṇa-tudatot. Ennek az okát magyarázza meg ez a vers. Ha valaki nem keres menedéket egy hiteles, teljesen Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómesternél, nincs esélye arra, hogy megértse Kṛṣṇát. A népnevelők, tudósok és nagy politikai vezetők, akiket emberek milliói imádnak, nem érthetik meg az élet célját, és nem kezdhetik el a Kṛṣṇa-tudatot, mert nem fogadnak el egy hiteles lelki tanítómestert, és nem fogadják el a Védákat. A Muṇḍaka Upaniṣad (3.2.3) ezért kijelenti: nāyam ātmā pravacanena labhyo na medhayā na bahunā śrutena. Senki sem juthat el az önmegvalósításig pusztán azzal, hogy akadémiai képzettséggel rendelkezik, hogy nagy tudásra valló előadásokat tud tartani (pravacanena labhyaḥ), vagy okos tudós, aki számtalan csodálatos dolgot fedez fel. Nem érthetjük meg Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha nem nyerjük el a kegyét. Csak az értheti meg Őt, aki meghódolt tiszta bhaktájának, és magára szórta lótuszlábának a porát. Először azt kell megértenünk, hogyan szabadulhatunk ki māyā béklyóiból. Az egyetlen módszer erre az, hogy Kṛṣṇa-tudatossá válunk. Ahhoz pedig, hogy nagyon könnyen Kṛṣṇa-tudatossá váljunk, oltalmat kell keresnünk egy önmegvalósított léleknél — egy mahatnál, egy mahātmānál —, akit egyedül a Legfelsőbb Úr szolgálata érdekel. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 9.13) azt mondja:
- mahātmānas tu māṁ pārtha
- daivīṁ prakṛtiṁ āśritāḥ
- bhajanty ananya-manaso
- jñātvā bhūtādim avyayam
„Ó, Pṛthā fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.” Ahhoz tehát, hogy véget vethessünk az élet nemkívánatos szenvedéseinek, bhaktákká kell válnunk.
- yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā
- sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ
„Aki rendíthetetlen odaadással hisz Kṛṣṇában, abban Kṛṣṇa és a félistenek valamennyi jó tulajdonsága megnyilvánul.” (SB 5.18.12)
- yasya deva parā bhaktir
- yathā deve tathā gurau
- tasyaite kathitā hy arthāḥ
- prakāśante mahātmanaḥ
„A védikus tudás lényege csak azon nagy lelkek előtt tárul fel automatikusan, akiknek feltétlen hitük van az Úrban és a lelki tanítómesterben.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)
- yam evaiṣa vṛṇute tena labhyas
- tasyaiṣa ātmā vivṛṇute tanūṁ svām
„Az Urat csak az érheti el, akit Ő Maga kiválaszt. Az ilyen ember előtt az Úr feltárja saját formáját.” (Muṇḍaka Upaniṣad 3.2.3)
Ezek a Védák utasításai. Egy önmegvalósított lelki tanítómesternél kell menedéket keresnünk, nem pedig egy anyagi műveltséggel rendelkező tudósnál vagy politikusnál. Egy niṣkiñcana oltalmát kell keresnünk, aki odaadó szolgálatot végez és mentes az anyagi szennyeződéstől. Így térhetünk haza, vissza Istenhez.