HU/SB 5.4.14
14. VERS
- bhagavān ṛṣabha-saṁjña ātma-tantraḥ svayaṁ nitya-nivṛttānartha-paramparaḥ kevalānandānubhava īśvara eva viparītavat karmāṇy ārabhamāṇaḥ kālenānugataṁ dharmam ācaraṇenopaśikṣayann atad-vidāṁ sama upaśānto maitraḥ kāruṇiko dharmārtha-yaśaḥ-prajānandāmṛtāvarodhena gṛheṣu lokaṁ niyamayat.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ṛṣabha—Ṛṣabha; saṁjñaḥ—nevű; ātma-tantraḥ—teljesen független; svayam—személyesen; nitya—örökké; nivṛtta—mentes; anartha—a nem kívánt dolgoktól (születés, öregkor, betegség és halál); paramparaḥ—folytonos ismétlődés, egyik a másik után; kevala—csak; ānanda-anubhavaḥ—transzcendentális gyönyörrel teli; īśvaraḥ—a Legfelsőbb Úr, az irányító; eva—valójában; viparīta-vat—éppen úgy, mint az ellentéte; karmāṇi—anyagi cselekedeteket; ārabhamāṇaḥ—végezve; kālena—idővel; anugatam—elhanyagolta; dharmam—a varṇāśrama-dharma; ācaraṇena—végrehajtása által; upaśikṣayan—tanítva; a-tat-vidām—a tudatlanságban élők; samaḥ—egyenlő szemléletű; upaśāntaḥ—az anyagi érzékek nem zavarják; maitraḥ—nagyon barátságos mindenkihez; kāruṇikaḥ—nagyon kegyes mindenkihez; dharma—vallásos elvek; artha—anyagi gyarapodás; yaśaḥ—hírnév; prajā—fiak és leányok; ānanda—anyagi öröm; amṛta—örök élet; avarodhena—eléréséért; gṛheṣu—a családi életben; lokam—az emberek; niyamayat—szabályozta.
FORDÍTÁS
Az Úr Ṛṣabhadeva az Istenség Legfelsőbb Személyiségének inkarnációja volt, ezért nem függött semmitől, mert örök, transzcendentális gyönyörrel teli lelki testtel rendelkezett. Az anyagi szenvedés négy elve [születés, halál, öregkor és betegség] sohasem volt hatással Rá, s nem fűzte semmihez anyagi ragaszkodás. Mindig kiegyensúlyozott volt, s mindenkit azonos szinten állónak tekintett. Mások bánata láttán szomorúságot érzett, és minden élőlénynek jót akart. Noha tökéletes személyiség volt, Maga a Legfelsőbb Úr és mindenki irányítója, mégis úgy cselekedett, mintha egy közönséges feltételekhez kötött lélek lenne. Szigorúan követte a varṇāśrama-dharma elveit, és azok szerint cselekedett. Idővel a varṇāśrama-dharma elveit az emberek elhanyagolták, ezért személyes jellemvonásaival és viselkedésével arra tanította a tudatlanokat, hogyan végezzék kötelességeiket a varṇāśrama-dharmában. Így mutatott utat az embereknek családi életükben, képessé téve őket arra, hogy vallásosan és anyagi jólétben éljenek, hogy hírnévre tegyenek szert, hogy fiaik és leányaik szülessenek, hogy anyagi boldogságban legyen részük, s végül elnyerjék az örök életet. Utasításaival megmutatta, hogyan élhetnek az emberek családban s válhatnak mégis tökéletessé a varṇāśrama-dharma elveinek követésével.
MAGYARÁZAT
A varṇāśrama-dharma a tökéletlen, feltételekhez kötött lelkek számára van. Megtanítja őket, hogyan fejlődhetnek a lelki életben, hogy végül hazatérhessenek Istenhez. Ha egy társadalom nem tudja, mi az élet végső célja, akkor nem különb állati társadalomnál. A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti: na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum. Az emberi társadalom célja az, hogy az emberek lelki tudásra tegyenek szert, s ezáltal valamennyien kiszabadulhassanak a születés, a halál, a betegség és az öregkor kötelékei közül. A varṇāśrama-dharma képessé teszi az emberi társadalmat arra, hogy tökéletesen alkalmassá válva kiszabaduljon māyā karmai közül. A varṇāśrama-dharma szabályozó elveinek követésével az emberek sikert érhetnek el. Erről olvashatunk a Bhagavad-gītā harmadik fejezetében (BG 3.21-24. vers).