HU/SB 5.4.18
18. VERS
- bhagavatarṣabheṇa parirakṣyamāṇa etasmin varṣe na kaścana puruṣo vāñchaty avidyamānam ivātmano ’nyasmāt kathañcana kimapi karhicid avekṣate bhartary anusavanaṁ vijṛmbhita-snehātiśayam antareṇa.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhagavatā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által; ṛṣabheṇa—Ṛṣabha király; parirakṣyamāṇe—megvédve; etasmin—ezen; varṣe—bolygón; na—nem; kaścana—bárki; puruṣaḥ—még egy közönséges ember is; vāñchati—vágyik; avidyamānam—a valóságban nem létezik; iva—mintha; ātmanaḥ—magának; anyasmāt—bárki mástól; kathañcana—bármilyen eszköz által; kimapi—bármi; karhicit—bármikor; avekṣate—törődik azzal, hogy lássa; bhartari—a mester felé; anusavanam—mindig; vijṛmbhita—kiterjedve; sneha-atiśayam—nagyon nagy szeretet; antareṇa—saját magában.
FORDÍTÁS
Senki sem akar olyasvalamit birtokolni, mint egy lidércfény vagy egy virág az égen, mert mindenki jól tudja, hogy ezek a dolgok nem léteznek. Amikor az Úr Ṛṣabhadeva uralkodott ezen a Bhārata-varṣa bolygón, még a közönséges emberek sem kértek soha semmit, bármilyen körülmények között éltek is. Senki sem akart lidércfényt. Mindenki tökéletesen elégedett volt, ezért nem fordult elő, hogy valamit kértek volna. Az embereket teljesen eltöltötte a király iránti végtelen szeretet, s mivel szeretetük szüntelenül erősödött, nem vágytak semmi másra.
MAGYARÁZAT
Bengálban gyakran használják a ghoḍā-ḍimba szót, ami azt jelenti, hogy „egy ló tojása”. A ló sohasem rak tojást, így aztán a ghoḍā-ḍimba szónak valójában nincs semmi értelme. A szanszkrit nyelvben a kha-puṣpa szóval találkozunk, ami azt jelenti, hogy „egy virág az égen”. Az égen nem nőnek virágok, ezért hát senki sem kér sem kha-puṣpát, sem ghoḍā-ḍimbát. Ṛṣabhadeva Mahārāja uralkodása idején az emberek olyan jól éltek, hogy semmire sem vágytak. Ṛṣabhadeva király jó uralkodásának köszönhetően mindent bőségesen megkaptak, amire csak szükségük volt, így aztán mindenki teljesen elégedett volt, és senki sem vágyott másra. Ilyen a tökéletes kormány. Ha a rossz államvezetés miatt az emberek boldogtalanok, a kormány vezetői a hibásak. A demokrácia napjaiban az emberek nem szeretik a királyságot, ám most arról olvashatunk, hogy a világ uralkodója teljesen elégedetté tette az embereket azzal, hogy gondoskodott életszükségleteikről, és követte a védikus elveket. Ṛṣabhadeva Mahārāja, az Istenség Legfelsőbb Személyisége uralkodása idején mindenki boldog volt.