HU/SB 5.4.17
17. VERS
- dravya-deśa-kāla-vayaḥ-śraddhartvig-vividhoddeśopacitaiḥ sarvair api kratubhir yathopadeśaṁ śata-kṛtva iyāja.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dravya—ami a yajña végzéséhez szükséges; deśa—egy bizonyos hely, szent hely vagy templom; kāla—a megfelelő időpont, például tavasz; vayaḥ—az életkor, különösen a fiatalkor; śraddhā—a jóság minősége, s nem a szenvedély és tudatlanság jellemezte hit; ṛtvik—a papok; vividha-uddeśa—különféle célokból különféle félisteneket imádni; upacitaiḥ—gazdagítva; sarvaiḥ—különféle; api—bizonyára; kratubhiḥ—áldozati szertartásokkal; yathā-upadeśam—az utasítás szerint; śata-kṛtvaḥ—százszor; iyāja—imádta.
FORDÍTÁS
Az Úr Ṛṣabhadeva különféle áldozatokat mutatott be, valamennyit száz alkalommal, a védikus írások utasításai szerint, s ezzel minden tekintetben elégedetté tette az Úr Viṣṇut. Minden szertartás során a legkiválóbb anyagokat használta. Valamennyit szent helyen hajtotta végre, a megfelelő időben, olyan papok segítségével, akik mind fiatalok és hűségesek voltak. Így imádta az Úr Viṣṇut, a prasādát pedig a félisteneknek adta. Minden szertartás és ünnep, melyet bemutatott, sikerrel járt.
MAGYARÁZAT
A Bhāgavatam azt mondja: kaumāra ācaret prājño dharmān bhāgavatān iha (SB 7.6.1). A szertartást ifjaknak vagy fiatal fiúknak kell elvégezniük ahhoz, hogy sikeres legyen. Mindenkinek már gyermekkorában a védikus kultúrát, különösképpen az odaadó szolgálatot kellene tanulnia — így teheti az ember tökéletessé az életét. Egy vaiṣṇava nem bánik tiszteletlenül a félistenekkel, de nem is olyan ostoba, hogy minden félistent a Legfelsőbb Úrnak tekintsen. A Legfelsőbb Úr a félistenek mindegyikének az irányítója; a félistenek tehát az Ő szolgái. A vaiṣṇava a Legfelsőbb Úr szolgáiként fogadja el és közvetlenül imádja őket. A Brahma-saṁhitā a fontosabb félisteneket — az Úr Śivát, az Úr Brahmāt és még az Úr Kṛṣṇa olyan inkarnációit és kiterjedéseit is, mint Mahā-Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és az összes többi viṣṇu-tattva, valamint śakti-tattva, mint például Durgā devī — Govindát imádva imádja, a govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi szavakkal. A vaiṣṇavák Govindával kapcsolatban imádják a félisteneket, nem pedig Tőle függetlenül. Nem olyan ostobák, hogy a félisteneket az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől függetlennek tekintsék. Ezt a Caitanya-caritāmṛta is megerősíti. Ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya: a legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, és mindenki más az Ő szolgája.