HU/SB 5.5.21-22


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21-22. VERSEK

bhūteṣu vīrudbhya uduttamā ye
sarīsṛpās teṣu sabodha-niṣṭhāḥ
tato manuṣyāḥ pramathās tato ’pi
gandharva-siddhā vibudhānugā ye
devāsurebhyo maghavat-pradhānā
dakṣādayo brahma-sutās tu teṣām
bhavaḥ paraḥ so ’tha viriñca-vīryaḥ
sa mat-paro ’haṁ dvija-deva-devaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhūteṣu—a létrejött dolgok közül (azok, amelyek életjeleket mutatnak, és azok, amelyek nem); vīrudbhyaḥ—mint a növények; uduttamāḥ—sokkal magasabb rendűek; ye—mint azok; sarīsṛpāḥ—mozgó lények, mint a férgek és a kígyók; teṣu—közülük; sa-bodha-niṣṭhāḥ—akiknek kifejlődött az értelmük; tataḥ—mint ők; manuṣyāḥ—az emberi lények; pramathāḥ—a szellemek; tataḥ api—jobbak, mint ők; gandharva—a Gandharvaloka lakói (a félistenek bolygóin élő énekesek); siddhāḥ—a Siddhaloka lakói, akik minden misztikus képességgel rendelkeznek; vibudha-anugāḥ—a kinnarák; ye—akik; deva—a félistenek; asurebhyaḥ—mint az asurák; maghavat-pradhānāḥ—Indra vezette; dakṣa-ādayaḥ—Dakṣával kezdve; brahma-sutāḥ—Brahmā közvetlen fiai; tu—akkor; teṣām—közülük; bhavaḥ—az Úr Śiva; paraḥ—a legkiválóbb; saḥ—ő (az Úr Śiva); atha—továbbá; viriñca-vīryaḥ—az Úr Brahmāból létrejövő; saḥ—ő (Brahmā); mat-paraḥ—az Én bhaktám; aham—Én; dvija-deva-devaḥ—a brāhmaṇák imádója vagy a brāhmaṇák Ura.


FORDÍTÁS

A két megnyilvánult energia [a lélek és a durva anyag] közül azok a lények, amelyek életerővel rendelkeznek [füvek, fák, zöldségek] magasabb rendűek a tompa anyagnál [a kőnél, a földnél stb.]. A mozdulatlan növényeknél magasabb rendűek a férgek és a kígyók, amelyek mozognak. A férgeknél és a kígyóknál magasabb rendűek azok az állatok, melyeknek kifejlődött az értelme. Az állatoknál magasabb rendűek az emberi lények, és az emberi lényeknél magasabb rendűek a szellemek, mert nekik nincs anyagi testük. A szellemeknél magasabb rendűek a gandharvák, náluk pedig a siddhák. A siddháknál magasabb rendűek a kinnarák, náluk pedig az asurák. Az asuráknál magasabb rendűek a félistenek, és a félistenek közül Indra, a mennyek királya a legfelsőbb. Indránál magasabb rendűek az Úr Brahmā közvetlen fiai, például Dakṣa király, és Brahmā fiai közül a legmagasabb rendű az Úr Śiva. Mivel az Úr Śiva az Úr Brahmā fia, Brahmā magasabb rendűnek számít, de még Brahmā is alacsonyabb rendű Nálam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél. És amiatt, hogy Én a brāhmaṇákat szeretem, a brāhmaṇák valamennyiük közül a legkiválóbbak.


MAGYARÁZAT

E vers szerint a brāhmaṇák a Legfelsőbb Úr fölött állnak. Ez azt jelenti, hogy a kormánynak a brāhmaṇák irányításával kell vezetnie az országot. Noha Ṛṣabhadeva azt javasolta, hogy legidősebb fia, Bharata legyen a Föld császára, még neki is követnie kellett a brāhmaṇák utasításait ahhoz, hogy tökéletesen tudjon uralkodni a világ felett. Az Urat brahmaṇya-devaként imádják, mert nagyon szereti a bhaktákat, azaz a brāhmaṇákat. Ez nem az úgynevezett kaszt-brāhmaṇákra vonatkozik, hanem az igazi brāhmaṇákra. Egy brāhmaṇának rendelkeznie kell a huszonnegyedik versben említett nyolc tulajdonsággal: śama, dama, satya, titikṣā stb. A brāhmaṇákat mindig imádni kell, és az uralkodónak az ő vezetésükkel kell eleget tennie kötelességének és uralkodnia népe felett. Ebben a Kali-korban a vezetőt sajnálatos módon olyan emberek választják ki, akik nem túlságosan intelligensek, és a vezető nem követi a képzett brāhmaṇák útmutatását. Ennek csak káosz az eredménye. Az embereket Kṛṣṇa-tudatban kellene oktatni, hogy ha már a demokratikus utat járják, egy olyan elsőrangú bhaktát válasszanak a kormány élére, mint Bharata Mahārāja. Ha az állam vezetőjét képzett brāhmaṇák irányítják, akkor minden tökéletes.

Ez a vers közvetve utal az evolúció folyamatára. Bizonyos mértékben alátámasztja azt a modern elméletet, amely szerint az élet az anyagból jön létre, mert kijelenti: bhūteṣu vīrudbhyaḥ. Eszerint az élőlények a zöldségekből, füvekből, fákból fejlődnek ki, amelyek magasabb rendűek a tompa anyagnál. Más szóval az anyag is rendelkezik azzal a potenciával, hogy élőlényeket nyilvánítson meg növények formájában. Ebben az értelemben az élet az anyagból keletkezik, de az anyag is az életből származik. Ahogy azt Kṛṣṇa mondja a Bhagavad-gītāban (BG 10.8), ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate: „Én vagyok a forrása a lelki és az anyagi világnak. Minden Belőlem árad.”

Kétféle energia van, az anyagi és a lelki, s eredetileg mindkettő Kṛṣṇából árad. Kṛṣṇa a legfelsőbb élőlény. Noha azt mondhatjuk, hogy az anyagi világban az életerő az anyagból keletkezik, el kell ismernünk, hogy az anyag eredetileg a legfelsőbb élőlénytől származik. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām. Ebből az következik, hogy minden    —    legyen az lelki vagy anyagi    —    a Legfelsőbb Lényből árad. Az evolúció szemszögéből nézve az élőlény akkor éri el a tökéletességet, amikor a brāhmaṇa szintre emelkedik. A brāhmaṇa a Legfelsőbb Brahmant imádja, a Legfelsőbb Brahman pedig a brāhmaṇát. Más szóval a bhakta a Legfelsőbb Úr alárendeltje, az Úr pedig szereti látni, ha bhaktája elégedett. A brāhmaṇát dvija-devának, az Urat pedig dvija-deva-devának hívják. Ő a brāhmaṇák Ura.

Az evolúció folyamatát a Caitanya-caritāmṛta (a Madhya-līlā tizenkilencedik fejezete) is elmagyarázza, ahol az áll, hogy kétféle élőlény van: a mozgó és a mozdulatlan. A mozgó lények közé tartoznak a madarak, a négylábúak, a vízi élőlények, az emberi lények stb. Közülük az emberi lények a legjobbak, de kevesen vannak. A kevés emberi lény közül sok az alacsonyrendű emberi lény, például a mlecchák, a pulindák, a bauddhák és a śabarák. Fölöttük áll az az emberi lény, aki kellőképpen fejlett ahhoz, hogy elfogadja a védikus elveket. Azok közül, akik elfogadják az általában varṇāśramaként (jelenleg hindu rendszerként) ismert védikus elveket, csak néhányan követik igazán ezeket az elveket, és közülük is a legtöbben gyümölcsöző vagy jámbor cselekedeteket végeznek, hogy feljebb emelkedhessenek. Manuṣyāṇāṁ sahasreṣu kaścid yatati siddhaye: sok-sok olyan ember közül, aki ragaszkodik a gyümölcsöző tettekhez, talán egy akad, aki jñānī, azaz filozófiai gondolkodású, és a karmīk felett áll. Yatatām api siddhānāṁ kaścin māṁ vetti tattvataḥ: a sok jñānī közül talán egy szabadul meg az anyagi kötelékektől, és sok millió felszabadult jñānī közül talán egy válik Kṛṣṇa bhaktájává.