HU/SB 5.5.25


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

matto ’py anantāt parataḥ parasmāt
svargāpavargādhipater na kiñcit
yeṣāṁ kim u syād itareṇa teṣām
akiñcanānāṁ mayi bhakti-bhājām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mattaḥ—Tőlem; api—még; anantāt—korlátlan erő és fenség; parataḥ parasmāt—magasabb a legmagasabbnál; svarga-apavarga-adhipateḥ—képes olyan boldogságot adni, amit a mennyei birodalomban, a felszabadulás által vagy az anyagi kényelem élvezetével és az azutáni felszabadulással lehet elérni; na—nem; kiñcit—bármi; yeṣām—akinek; kim—mi szükség; u—ó; syāt—lehet; itareṇa—bármi mással; teṣām—nekik; akiñcanānām—szükség vagy tulajdon nélkül; mayi—Nekem; bhakti-bhājām—odaadó szolgálatot végezve.


FORDÍTÁS

Minden fenséggel teljes vagyok, mindenható, és magasabb rendű az Úr Brahmānál és Indránál, a mennyei bolygók királyánál. Én adom azt a boldogságot is, amihez a mennyek birodalmában és a felszabadulás által jut az ember. A brāhmaṇák azonban nem akarják, hogy anyagi kényelemmel áldjam meg őket. Nagyon tiszták, és semmit sem akarnak birtokolni, csupán odaadó szolgálatomat végzik. Mi szükség lenne hát arra, hogy valaki mástól anyagi áldást kérjenek?


MAGYARÁZAT

Ez a vers leírja a tökéletes brāhmaṇa tulajdonságait: akiñcanānāṁ mayi bhakti-bhājām. Mindig az Úr odaadó szolgálatát végzik, ezért nincsenek anyagi vágyaik, és nincsen anyagi tulajdonuk sem. A Caitanya-caritāmṛtában (Madhya 11.8) Caitanya Mahāprabhu elmagyarázza a tiszta vaiṣṇavák helyzetét, akik arra vágynak, hogy hazatérjenek, vissza Istenhez. Niṣkiñcanasya bhagavad-bhajanonmukhasya. Akik igazán vissza akarnak térni Istenhez, azok niṣkiñcanák, azaz nem vágynak anyagi kényelemre. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondja: sandarśanaṁ viṣayiṇām atha yoṣitāṁ ca hā hanta hanta viṣa-bhakṣaṇato ’py asādhu, az anyagi gazdagság és a nők társaságából nyert érzékkielégítés veszélyesebb, mint a méreg. A brāhmaṇák, akik tiszta vaiṣṇavák, mindig az Úr szolgálatát végzik, nem vágynak anyagi nyereségre, és nem imádnak az anyagi kényelem érdekében olyan félisteneket, mint az Úr Brahmā, Indra vagy az Úr Śiva. Még a Legfelsőbb Úrtól sem kérnek anyagi áldást, és ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a brāhmaṇák a legmagasabb rendű élőlények ezen a világon. Ezt Śrī Kapiladeva is megerősíti a Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 3.29.33):

tasmān mayy arpitāśeṣa-
kriyārthātmā nirantaraḥ
mayy arpitātmanaḥ puṁso
mayi sannyasta-karmaṇaḥ
na paśyāmi paraṁ bhūtam
akartuḥ sama-darśanāt

A brāhmaṇák testükkel, szavaikkal és elméjükkel örökké az Úr szolgálatának élnek. Senki sem lehet jobb annál brāhmaṇánál, aki így cselekszik, és átadja magát a Legfelsőbb Úrnak.