HU/SB 5.6.5
5. VERS
- kāmo manyur mado lobhaḥ
- śoka-moha-bhayādayaḥ
- karma-bandhaś ca yan-mūlaḥ
- svīkuryāt ko nu tad budhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāmaḥ—kéj; manyuḥ—düh; madaḥ—büszkeség; lobhaḥ—mohóság; śoka—bánat; moha—illúzió; bhaya—félelem; ādayaḥ—mindezek együtt; karma-bandhaḥ—a gyümölcsöző tettekhez kötnek; ca—és; yat-mūlaḥ—aminek az eredete; svīkuryāt—elfogadná; kaḥ—ki; nu—valójában; tat—az az elme; budhaḥ—ha valaki bölcs.
FORDÍTÁS
A kéj, a düh, a büszkeség, a mohóság, a siránkozás, az illúzió és a félelem alapvető oka az elme. Mindezek együtt alkotják a gyümölcsöző tettekhez fűző köteleket. Hol az a bölcs ember, aki megbízna az elmében?
MAGYARÁZAT
Az elme az anyagi kötelékek eredeti oka. Számos ellenség követi, mint például a düh, a büszkeség, a mohóság, a siránkozás, az illúzió és a félelem. Az elme szabályozásának legjobb módszere az, ha mindig Kṛṣṇa-tudattal foglaljuk le (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ). Mivel az elme követői anyagi lekötöttséget okoznak, nagyon óvatosnak kell lennünk, s nem szabad bíznunk az elmében.