HU/SB 5.6.6
6. VERS
- athaivam akhila-loka-pāla-lalāmo ’pi vilakṣaṇair jaḍavad avadhūta-veṣa-bhāṣā-caritair avilakṣita-bhagavat-prabhāvo yogināṁ sāmparāya-vidhim anuśikṣayan sva-kalevaraṁ jihāsur ātmany ātmānam asaṁvyavahitam anarthāntara-bhāvenānvīkṣamāṇa uparatānuvṛttir upararāma.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; evam—így; akhila-loka-pāla-lalāmaḥ—az univerzum minden királyának és uralkodójának vezére; api—bár; vilakṣaṇaiḥ—különféle; jaḍa-vat—mintha bolond lenne; avadhūta-veṣa-bhāṣā-caritaiḥ—egy avadhūta ruhájában és jellemzőivel, avadhūtaként beszélve; avilakṣita-bhagavat-prabhāvaḥ—elrejtve az Istenség Legfelsőbb Személyisége fenségét (közönséges emberi lényként viselkedve); yoginām—a yogīknak; sāmparāya-vidhim—az anyagi test elhagyásának módját; anuśikṣayan—tanítva; sva-kalevaram—saját teste, ami egyáltalán nem anyagi; jihāsuḥ—úgy akarta elhagyni, mint egy közönséges emberi lény; ātmani—Vāsudevának, az eredeti személynek; ātmānam—Ő Maga, az Úr Ṛṣabhadeva, aki az Úr Viṣṇu āveśa-avatārája; asaṁvyavahitam—az illuzórikus energia közbeavatkozása nélkül; anartha-antara-bhāvena—Ő Maga, Viṣṇuként; anvīkṣamāṇaḥ—mindig látni; uparata-anuvṛttiḥ—aki úgy tett, mintha elhagyná anyagi testét; upararāma—véget vetett a bolygó királya szerepében végzett kedvteléseinek.
FORDÍTÁS
Az Úr Ṛṣabhadeva volt az univerzumban minden király és uralkodó vezére, ám egy avadhūta ruháját magára öltve és avadhūtaként beszélve úgy viselkedett, mintha őrült lenne, akit az anyag kötelékei láncolnak le. Isteni fenségét senki sem ismerhette föl. Azért tett így, hogy megtanítsa a yogīknak, hogyan kell az embernek elhagynia a testét. Ennek ellenére azonban megőrizte eredeti helyzetét az Úr Vāsudeva, Kṛṣṇa teljes kiterjedéseként. Így végezte be kedvteléseit, amelyeket az Úr Ṛṣabhadevaként hajtott végre az anyagi világban. Ha valaki az Úr Ṛṣabhadeva nyomdokait követve képes feladni a finom testet, sohasem kell többé újabb anyagi testet elfogadnia.
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 4.9) kijelenti:
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.”
Ez akkor válik lehetségessé, ha valaki a Legfelsőbb Úr örök szolgájaként cselekszik. Meg kell értenünk örök helyzetünket és a Legfelsőbb Úr örök helyzetét. Mindketten egyformán lelki lények vagyunk. A Legfelsőbb Úr szolgájának kell tekintenünk magunkat, s így meg kell szabadulnunk attól, hogy újra megszülessünk ebben az anyagi világban. Ha valaki lelki életet él, és a Legfelsőbb Úr örök szolgájának tekinti magát, sikert ér majd el, amikor el kell hagynia anyagi testét.