HU/SB 5.7.11
11. VERS
- tasmin vāva kila sa ekalaḥ pulahāśramopavane vividha-kusuma-kisalaya-tulasikāmbubhiḥ kanda-mūla-phalopahāraiś ca samīhamāno bhagavata ārādhanaṁ vivikta uparata-viṣayābhilāṣa upabhṛtopaśamaḥ parāṁ nirvṛtim avāpa.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmin—abban az āśramában; vāva kila—valójában; saḥ—Bharata Mahārāja; ekalaḥ—egyes-egyedül; pulaha-āśrama-upavane—Pulaha-āśrama kertjeiben; vividha-kusuma-kisalaya-tulasikā-ambubhiḥ—különféle virágokkal, gallyakkal, tulasī levelekkel és vízzel; kanda-mūla-phala-upahāraiḥ—gyökereket, gumókat és gyümölcsöket felajánlva; ca—és; samīhamānaḥ—végezte; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ārādhanam—az imádatát; viviktaḥ—megtisztult; uparata—megszabadult; viṣaya-abhilāṣaḥ—az anyagi érzékkielégítés utáni vágytól; upabhṛta—nőtt; upaśamaḥ—nyugalom; parām—transzcendentális; nirvṛtim—elégedettséget; avāpa—elérte.
FORDÍTÁS
Bharata Mahārāja egyedül élt Pulaha-āśrama kertjeiben. Virágokat, gallyakat és tulasī leveleket gyűjtött, vizet hozott a Gaṇḍakī folyóról, gyökereket, gyümölcsöket és gumókat szedett, s az ezekből készített ételt felajánlotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Vāsudevának. Őt imádva mindig elégedettség töltötte el. Szívét semmi sem szennyezte be, és a legkisebb vágy sem élt benne az anyagi élvezetre — megszűnt minden anyagi vágya. Ebben a megingathatatlan helyzetben teljes elégedettséget érzett, és átadta magát az odaadó szolgálatnak.
MAGYARÁZAT
Mindenki lelki békére vágyik, ám ezt a békét csak akkor érheti el valaki, ha teljesen mentes az anyagi érzékkielégítés utáni vágytól, és az Úr odaadó szolgálatát végzi. A Bhagavad-gītā kijelenti: patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati (BG 9.26). Az Úr imádata egyáltalán nem költséges. Fel lehet Neki ajánlani egy levelet, egy virágot, egy kevés gyümölcsöt vagy vizet. A Legfelsőbb Úr elfogadja a felajánlást, ha szeretettel és odaadással tesszük. Így szabadulhatunk meg az anyagi vágyaktól. Amíg kitartunk az anyagi vágyak mellett, addig nem lehetünk boldogok. Amint azonban az Úr odaadó szolgálatába merülünk, elménk megtisztul minden anyagi vágytól, és teljes elégedettség tölt el bennünket.
- sa vai puṁsāṁ paro dharmo
- yato bhaktir adhokṣaje
- ahaituky apratihatā
- yayātmā suprasīdati
- vāsudeve bhagavati
- bhakti-yogaḥ prayojitaḥ
- janayaty āśu vairāgyaṁ
- jñānaṁ ca yad ahaitukam
„Az emberiség legmagasabb rendű hivatása [dharmája] az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak. Az Istenség Személyiségének, Śrī Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálat által az ember azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, s eltávolodik a világtól.” (SB 1.2.6-7)
Ezeket az utasításokat adja a Śrīmad-Bhāgavatam, a legmagasabb rendű védikus írás. Talán nem tudunk elmenni Pulaha-āśramába, ám bárhol boldogan végezhetjük az Úr odaadó szolgálatát, ha követjük az említett folyamatokat.