HU/SB 5.7: Bharata király tettei
5.7.1. vers: Śukadeva Gosvāmī tovább beszélt Parīkṣit Mahārājához: Ó, király! Bharata Mahārāja a legemelkedettebb bhakták közé tartozott. Apja utasításának engedelmeskedve, aki már eldöntötte, hogy trónra ülteti, uralkodni kezdett a bolygó fölött, és később szintén apja parancsára feleségül vette Pañcajanīt, Viśvarūpa leányát.
5.7.2. vers: Ahogyan a hamis ego hozza létre a finom érzéktárgyakat, úgy teremtette meg Bharata Mahārāja öt fiát felesége, Pañcajanī méhében. Fiait Sumatinak, Rāṣṭrabhṛtának, Sudarśanának, Āvaraṇának és Dhūmraketunak hívták.
5.7.3. vers: Ezt a bolygót korábban Ajanābha-varṣának nevezték, de Bharata Mahārāja uralkodása után Bhārata-varṣaként vált ismertté.
5.7.4. vers: Bharata Mahārāja a Föld rendkívül bölcs és tapasztalt királya volt, aki kötelességeinek eleget téve tökéletesen vezette népét. Épp olyan szeretettel bánt alattvalóival, ahogyan apja és nagyapja tette. Ügyelt rá, hogy végrehajtsák kötelességeiket, s így uralkodott a Földön.
5.7.5. vers: Bharata király nagy hittel különféle áldozatokat mutatott be, köztük az agni-hotrát, a darśát, a pūrṇamāsát, a cāturmasyát, a paśu-yajñát [amelyben lovat áldoznak] és a soma-yajñát [ahol egyfajta italt ajánlanak fel]. Néha teljesen végrehajtotta az áldozatokat, néha csak részben, ám mindkét esetben szigorúan követte a cāturhotra szabályait. Így imádta Bharata Mahārāja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
5.7.6. vers: Miután Bharata Mahārāja megtette a szükséges előkészületeket a különféle áldozatokhoz, az eredményt a vallás nevében az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Vāsudevának ajánlotta. Minden yajñát az Úr Vāsudeva, Kṛṣṇa elégedettsége érdekében végzett tehát. Úgy gondolta, hogy mivel a félistenek Vāsudeva testének részei, Ő irányítja azokat, akikről a védikus mantrák szólnak. Így gondolkodva megszabadult minden anyagi szennyeződéstől, a ragaszkodástól, a kéjtől és a mohóságtól. Amikor a papok az áldozat hozzávalóit a tűzbe ajánlották, Bharata Mahārāja jól tudta, hogy a különféle félisteneknek tett felajánlásokat pusztán az Úr különféle testrészeinek ajánlották. Indra például az Istenség Legfelsőbb Személyisége karja, Sūrya [a nap] pedig a szeme. Bharata Mahārāja úgy tekintett a különféle félisteneknek tett felajánlásokra, hogy azok valójában az Úr Vāsudeva különféle testrészeinek szóltak.
5.7.7. vers: A rituális szertartások megtisztították Bharata Mahārāja szívét, s így mentes volt minden szennyeződéstől. Napról napra egyre több odaadó szolgálatot végzett Vāsudevának, az Úr Kṛṣṇának. Az Úr Kṛṣṇa, Vasudeva fia az eredeti Istenség Személyisége, aki Felsőlélekként [Paramātmāként], valamint személytelen Brahmanként egyaránt megnyilvánul. A yogīk a szívben lakozó, helyhez kötött Paramātmān meditálnak, a jñānīk a személytelen Brahmant imádják Legfelsőbb Abszolút Igazságként, míg a bhakták Vāsudevát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádják, akinek transzcendentális testéről a śāstrák írnak. Az Úr testét a Śrīvatsa, a Kaustubha drágakő és egy virágfüzér díszíti, kezeiben kagylókürtöt, korongot, buzogányt és lótuszvirágot tart. Az olyan bhakták, mint Nārada, szívükben örökké Rá gondolnak.
5.7.8. vers: A sors úgy hozta, hogy Bharata Mahārāja ezerszer tízezer évig élvezhette az anyagi gazdagságot. Amikor letelt az ideje, visszavonult a családi élettől, és az ősapáitól örökölt vagyont szétosztotta fiai között. Elhagyta a szülői házat, minden gazdagság kútfejét, és a Hardwarban lévő Pulahāśramába indult, ahol a śālagrāma-śilāk találhatók.
5.7.9. vers: Pulaha-āśramában az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari, transzcendentális szeretetéből láthatóvá válik bhaktája számára, teljesítve annak vágyát.
5.7.10. vers: Pulaha-āśrama a Gaṇḍakī, a legkiválóbb folyó partján fekszik. Ezt a helyet a śālagrāma-śīlāk, a márványkavicsok tisztítják meg. Minden egyes márványkavicson felül és alul köldökre emlékeztető körök láthatók.
5.7.11. vers: Bharata Mahārāja egyedül élt Pulaha-āśrama kertjeiben. Virágokat, gallyakat és tulasī leveleket gyűjtött, vizet hozott a Gaṇḍakī folyóról, gyökereket, gyümölcsöket és gumókat szedett, s az ezekből készített ételt felajánlotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Vāsudevának. Őt imádva mindig elégedettség töltötte el. Szívét semmi sem szennyezte be, és a legkisebb vágy sem élt benne az anyagi élvezetre — megszűnt minden anyagi vágya. Ebben a megingathatatlan helyzetben teljes elégedettséget érzett, és átadta magát az odaadó szolgálatnak.
5.7.12. vers: Bharata Mahārāja, a legemelkedettebb bhakta szünet nélkül az Úr odaadó szolgálatába merült. Vāsudeva, Kṛṣṇa iránti természetes szeretete nőttön nőtt, és meglágyította a szívét. Emiatt lassan minden ragaszkodása megszűnt a szabályok előírta kötelességek iránt. Testén a szőrszálak örökké égnek álltak, és az eksztázis valamennyi testi jele megmutatkozott rajta. Szeméből úgy hullottak a könnyek, hogy semmit sem látott. Örökké az Úr pirosas lótuszlábán meditált, s így szíve, amely olyan volt, akár egy tó, az eksztatikus szeretet vizével telt meg. Amikor elméje a tó vizébe merült, Bharata Mahārāja még az Úr rendszeres szolgálatáról is megfeledkezett.
5.7.13. vers: Bharata Mahārāja rendkívül szép volt. Naponta háromszor fürdött, ezért dús, göndör haja nedvesen hullott vállára. Szarvasbőrt viselt, s az Úr Nārāyaṇát imádta, akinek teste aranyszínű ragyogás, és aki a napban lakik. A Ṛg Veda himnuszait énekelve imádta Őt, s minden napfelkeltekor a következő verset ismételte:
5.7.14. vers: „Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a tiszta jóság jellemzi. Az egész univerzumot beragyogja, és minden áldást megad bhaktáinak. Saját lelki energiájával hozta létre ezt az univerzumot. Saját akarata szerint Felsőlélekként belépett ebbe az univerzumba, és különféle energiáin keresztül gondoskodik az anyagi élvezetre vágyó élőlényekről. Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat az Úrnak, aki intelligenciát ad!”