HU/SB 5.8.10


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


10. VERS

nūnaṁ hy āryāḥ sādhava upaśama-śīlāḥ kṛpaṇa-suhṛda evaṁ-vidhārthe svārthān api gurutarān upekṣante.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nūnam—valóban; hi—bizonyára; āryāḥ—akik fejlett civilizációval rendelkeznek; sādhavaḥ—szentek; upaśama-śīlāḥ—noha teljesen az élet lemondott rendjében élnek; kṛpaṇa-suhṛdaḥ—a gyámoltalanok barátai; evaṁ-vidha-arthe—ilyen elveket követni; sva-arthān api—még saját érdekeiket is; guru-tarān—nagyon fontos; upekṣante—elhanyagolják.


FORDÍTÁS

Még ha valaki a lemondott rendben él, akkor is kétségtelenül könyörületet érez a szenvedő élőlények iránt, ha fejlett szinten áll. Annak érdekében, hogy megoltalmazzunk valakit, aki meghódolt nekünk, minden bizonnyal helyénvaló lemondanunk még saját fontos érdekeinkről is.


MAGYARÁZAT

Māyā nagyon erős. Filantrópia, altruizmus és kommunizmus címszó alatt az emberek könyörületességet éreznek a szenvedő emberiség iránt az egész világon. A filantrópusok és altruisták nem értik meg, hogy lehetetlen az emberek anyagi körülményein javítani. Az anyagi feltételeket egy felsőbb irányítás már elrendelte, az emberek karmájának megfelelően. Ezen nem lehet változtatni. Az egyetlen dolog, amit a szenvedő élőlényekért tehetünk, hogy igyekszünk felemelni őket a lelki tudat síkjára. Az anyagi jólét mértékét nem növelhetjük és nem csökkenthetjük. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.5.18) ezért azt mondja: tal labhyate duḥkhavad anyataḥ sukham. „Az anyagi boldogság magától jön, anélkül, hogy bármit is tennénk érte, ahogyan megpróbáltatások is érnek bennünket, noha nem törekszünk rá.” Az anyagi boldogságban és fájdalomban minden igyekezet nélkül is részesülünk. Nem szabad az anyagi cselekedetekkel vesződnünk. Ha valaki könyörületes vagy képes jót tenni másokkal, akkor arra kell törekednie, hogy az embereket a Kṛṣṇa-tudat szintjére emelje. Az Úr kegyéből így mindenki fejlődhet a lelki életben. Bharata Mahārāja azért cselekedett így, hogy bennünket tanítson. Nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy az egyedül a test érdekében végrehajtott, úgynevezett „jótékony” cselekedetek ne vezessenek félre minket. Az érdekünk nem más, mint elnyerni az Úr Viṣṇu kegyét, és erről semmi esetre sem szabad lemondanunk. Az emberek többsége ezt nem tudja, vagy megfeledkezik róla, ezért a test kényelme kedvéért emberbaráti tevékenységeket végezve feláldozza eredeti érdekét, Viṣṇu kegyének elnyerését.