HU/SB 5.8.12
12. VERS
- kuśa-kusuma-samit-palāśa-phala-mūlodakāny āhariṣyamāṇo vṛkasālā-vṛkādibhyo bhayam āśaṁsamāno yadā saha hariṇa-kuṇakena vanaṁ samāviśati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kuśa—fű, amelyet a rituális szertartásoknál használnak; kusuma—virágok; samit—tűzifa; palāśa—levelek; phala-mūla—gyümölcsök és gyökerek; udakāni—és víz; āhariṣyamāṇaḥ—gyűjteni akart; vṛkasālā-vṛka—farkasoktól és kutyáktól; ādibhyaḥ—és más állatoktól, például tigrisektől; bhayam—félelem; āśaṁsamānaḥ—kételkedni; yadā—amikor; saha—vele; hariṇa-kuṇakena—az őzgida; vanam—az erdőbe; samāviśati—belép.
FORDÍTÁS
Amikor Bharata Mahārāja az erdőbe akart menni, hogy kuśafüvet, virágokat, fát, leveleket, gyümölcsöket, gyökereket gyűjtsön és vizet hozzon, attól félt, hogy a kutyák, sakálok, tigrisek és a többi vadállat megölik az őzet, ezért mindig magával vitte, amikor az erdőbe indult.
MAGYARÁZAT
Ez a vers leírja, hogyan mélyült Bharata Mahārāja szeretete az őz iránt. Még egy olyan kimagasló személyiség is, mint Bharata Mahārāja, aki elérte az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti szerető ragaszkodás szintjét, visszaeshetett helyzetéből, mert kötődni kezdett egy állathoz. Emiatt aztán (ahogyan látni fogjuk) következő életében egy őztestben kellett megszületnie. Ha Bharata Mahārājával ez történt, mi történik azokkal, akik nem fejlettek a lelki életben, de ragaszkodnak macskáikhoz és kutyáikhoz? Annak következtében, hogy macskákhoz és kutyákhoz ragaszkodnak, következő életükben hozzájuk hasonló testekbe kell költözniük, hacsak nem erősítik meg egyértelműen szeretetüket és ragaszkodásukat az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt. Ha nem erősítjük hitünket a Legfelsőbb Úrban, sok minden máshoz érzünk majd vonzódást. Ez az oka anyagi kötöttségünknek.