HU/SB 5.8.13
13. VERS
- pathiṣu ca mugdha-bhāvena tatra tatra viṣakta-mati-praṇaya-bhara-hṛdayaḥ kārpaṇyāt skandhenodvahati evam utsaṅga urasi cādhāyopalālayan mudaṁ paramām avāpa.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pathiṣu—az erdő ösvényein; ca—szintén; mugdha-bhāvena—az őz gyermeki viselkedése által; tatra tatra—mindenütt; viṣakta-mati—akinek az elméje túlságosan vonzódott; praṇaya—szeretettel; bhara—terhes; hṛdayaḥ—akinek a szíve; kārpaṇyāt—a ragaszkodás és a szeretet miatt; skandhena—a vállán; udvahati—visz; evam—így; utsaṅge—néha az ölében; urasi—alvás közben a mellkasán; ca—szintén; ādhāya—tartotta; upalālayan—dédelgette; mudam—örömöt; paramām—nagyon nagyot; avāpa—érzett.
FORDÍTÁS
Az erdőben Bharata Mahārāját az őz gyermeki viselkedése teljesen magával ragadta. Szeretetében még a vállára is vette kedvencét, s úgy vitte. Szívét annyira elárasztotta az iránta érzett szeretet, hogy néha az ölébe vette, sőt amikor aludt, a mellkasára fektette. Végtelen örömet érzett, amikor dédelgette az állatot.
MAGYARÁZAT
Bharata Mahārāja elhagyta az otthonát, a feleségét, a gyermekeit, a királyságát és minden mást, hogy az erdőben a lelki fejlődésnek szentelje életét, ám újra áldozatul esett az anyagi vonzódásnak amiatt, hogy ragaszkodni kezdett egy jelentéktelen őzgidához. Mi értelme volt hát lemondania a családjáról? Aki komolyan fejlődni akar a lelki életben, annak nagyon óvatosnak kell lennie, hogy Kṛṣṇán kívül semmihez se ragaszkodjon. Néha a prédikálás érdekében sok anyagi tettet végre kell hajtanunk, de emlékeznünk kell arra, hogy mindent Kṛṣṇáért teszünk. Ha ezt észben tartjuk, akkor nem eshetünk áldozatul anyagi tetteinknek.