HU/SB 5.8.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

nimlocati ha bhagavān sakala-jagat-kṣemodayas trayy-ātmādyāpi mama na mṛga-vadhū-nyāsa āgacchati.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nimlocati—lenyugszik; ha—ó, jaj; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit a nap képvisel; sakala-jagat—az egész univerzumnak; kṣema-udayaḥ—aki növeli az áldást; trayī-ātmā—aki a három Védából áll; adya api—mostanáig; mama—enyém; na—nem; mṛga-vadhū-nyāsaḥ—ez az őzgida, akit anyja rám bízott; āgacchati—visszajött.


FORDÍTÁS

Ó, jaj! Napkeltekor kezdetét veszi minden kedvező dolog, de rám semmi jó nem vár. A napisten maga a Védák személyisége, én azonban nem követem a Védák elveit. A napisten most lenyugszik, ám a szegény állat, akiről nekem kell gondoskodnom, mert anyja elpusztult, mégsem tért vissza.


MAGYARÁZAT

A Brahma-saṁhitā (5.52) a napot az Istenség Legfelsőbb Személyisége szemeként írja le.

yac-cakṣur eṣa savitā sakala-grahāṇāṁ
rājā samasta-sura-mūrtir aśeṣa-tejāḥ
yasyājñayā bhramati sambhṛta-kāla-cakro
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

Napfelkeltekor a Gāyatrīval kezdődő védikus mantrát kell mormolnunk. A nap a Legfelsőbb Úr szemét képviseli. Bharata Mahārāja szomorú volt, mert bár a nap lenyugodni készült, a szegény állat távollétében semmit sem talált kedvezőnek. Nagyon szerencsétlennek tartotta magát, mert az állat távollétében semmi jó nem várt rá a nap alatt.