HU/SB 5.8.23
23. VERS
- kiṁ vā are ācaritaṁ tapas tapasvinyānayā yad iyam avaniḥ savinaya-kṛṣṇa-sāra-tanaya-tanutara-subhaga-śivatamākhara-khura-pada-paṅktibhir draviṇa-vidhurāturasya kṛpaṇasya mama draviṇa-padavīṁ sūcayanty ātmānaṁ ca sarvataḥ kṛta-kautukaṁ dvijānāṁ svargāpavarga-kāmānāṁ deva-yajanaṁ karoti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kim vā—mi; are—ó; ācaritam—gyakorolt; tapaḥ—vezeklés; tapasvinyā—a legszerencsésebb által; anayā—ez a Föld bolygó; yat—mivel; iyam—ez; avaniḥ—Föld; sa-vinaya—nagyon szelíd és jómodorú; kṛṣṇa-sāra-tanaya—a fekete őz borja; tanutara—kicsi; subhaga—gyönyörű; śiva-tama—a legkedvezőbb; akhara—puha; khura—a paták; pada-paṅktibhiḥ—a nyomokkal; draviṇa-vidhura-āturasya—aki nagyon szenved, mert elvesztette minden kincsét; kṛpaṇasya—a legboldogtalanabb teremtmény; mama—nekem; draviṇa-padavīm—e kincs megszerzésének módja; sūcayanti—jelzi; ātmānam—saját teste; ca—és; sarvataḥ—minden oldalon; kṛta-kautukam—díszített; dvijānām—a brāhmaṇáknak; svarga-apavarga-kāmānām—akik a mennyei bolygókra vagy a felszabadulásra vágynak; deva-yajanam—a félisteneknek bemutatott áldozat helye; karoti—csinál.
FORDÍTÁS
Bharata Mahārāja úgy beszélt, mint egy őrült. Aztán felállt és kiment, s amikor meglátta az őz patájának nyomait a földön, szeretetében magasztalni kezdte őket: „Ó, szerencsétlen Bharata! Lemondásaid és vezekléseid eltörpülnek a Föld bolygó lemondásaihoz és vezekléseihez képest. A Föld szigorú lemondásokat végzett, ezért olyan szerencse érte, hogy most felszínét az őz apró, gyönyörű, puha és végtelenül áldásos lábnyomai díszítik. E nyomok megmutatják nekem, aki elvesztésén bánkódom, hogy merre haladt az erdőn át, s hogy miképpen találhatom meg újra elveszett kincsemet. Nyomaitól ez a föld immáron méltó arra, hogy rajta a brāhmaṇák, aki a mennyei bolygókra vagy a felszabadulásra vágynak, áldozatokat mutassanak be a félisteneknek.”
MAGYARÁZAT
Ha valaki túlságosan belebonyolódik egy szerelmi ügybe, megfeledkezik magáról és másokról is, elfelejti, hogyan kell viselkedni és hogyan kell beszélni. Azt mondják, hogy egyszer egy embernek született egy vak fia, de az apa rendíthetetlen szeretete miatt Padmalocanának, „lótuszszemű”-nek nevezte. Ezt teszi a vak szeretet. Lassanként Bharata Mahārāja is ilyen helyzetbe került az őz iránt érzett anyagi szeretete miatt. A smṛti-śāstrában ezt olvashatjuk:
- yasmin deśe mṛgaḥ kṛṣṇa
- tasmin dharmānn ivodhata
„Az a föld, amelyet egy fekete őz lábnyomai díszítenek, alkalmas hely a vallásos szertartások végzéséhez.”