HU/SB 5.8.27
27. VERS
- tadānīm api pārśva-vartinam ātmajam ivānuśocantam abhivīkṣamāṇo mṛga evābhiniveśita-manā visṛjya lokam imaṁ saha mṛgeṇa kalevaraṁ mṛtam anu na mṛta-janmānusmṛtir itaravan mṛga-śarīram avāpa.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tadānīm—akkor; api—valóban; pārśva-vartinam—halottas ágyánál; ātma-jam—saját fia; iva—mint; anuśocantam—sajnálta; abhivīkṣamāṇaḥ—látta; mṛge—az őzben; eva—bizonyára; abhiniveśita-manāḥ—elméje elmerült; visṛjya—feladva; lokam—a világot; imam—ez; saha—vele; mṛgeṇa—az őz; kalevaram—teste; mṛtam—meghalt; anu—ezután; na—nem; mṛta—elpusztult; janma-anusmṛtiḥ—emlékezés a halála előtti eseményre; itara-vat—mint mások; mṛga-śarīram—egy őz testet; avāpa—kapott.
FORDÍTÁS
Halála idején a király látta, hogy az őz úgy ül mellette, mintha saját fia lenne, és gyászolja elvesztését. A király elméjében egyedül az őz teste járt, ezért éppen úgy, mint azok, akiknek nincs Kṛṣṇa-tudatuk, elhagyta a világot, az őzet és az anyagi testét, s egy őztestet kapott. Kapott azonban egy áldást: noha elvesztette emberi testét, és őztestbe került, nem feledkezett meg előző életének eseményeiről.
MAGYARÁZAT
Különbség van aközött, ahogyan Bharata Mahārāja őztestet kapott, és ahogy mások kerülnek különféle testekbe aszerint, milyen elmeállapotban vannak a halál pillanatában. Mások a haláluk után megfeledkeznek mindenről, ami előző életeikben történt, ám Bharata Mahārāja emlékezett. A Bhagavad-gītā kijelenti:
- yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
- tyajaty ante kalevaram
- taṁ tam evaiti kaunteya
- sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ
„Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri el majd el kétségtelenül.” (BG 8.6)
Miután valaki távozott a testéből, következő testét annak megfelelően kapja, hogy milyen elmeállapotban van a halál pillanatában. Ilyenkor az ember mindig arra a dologra gondol, ami élete során a leginkább foglalkoztatta. E törvény alapján Bharata Mahārāja, aki mindig az őzre gondolt, és megfeledkezett a Legfelsőbb Úr imádatáról, egy őztestbe került. Amiatt azonban, hogy valamikor az odaadó szolgálat legfelsőbb szintjén állt, nem felejtette el előző életének eseményeit. Ez a különleges áldás mentette meg attól, hogy még mélyebbre süllyedjen. Mivel múlt életében odaadó szolgálatot végzett, eltökélte, hogy tökéletessé teszi odaadó szolgálatát még az őztestben is. Ezért mondja ez a vers: mṛtam, noha meghalt, anu, azután, na mṛta-janmānusmṛtir itaravat, nem feledkezett meg előző életének eseményeiről, mint mások. Ahogy a Brahma-saṁhitāban áll: karmāṇi nirdahati kintu ca bhakti-bhājām (Bs. 5.54). Ez a vers bizonyítja, hogy a Legfelsőbb Úr kegyének köszönhetően a bhakta sohasem vész el. Ha szándékosan elhanyagolja az odaadó szolgálatot, lehet, hogy egy rövid időre bűnhődnie kell, de aztán újra hozzálát az odaadó szolgálathoz, és hazatér Istenhez.