HU/SB 5.8.29
29. VERS
- aho kaṣṭaṁ bhraṣṭo ’ham ātmavatām anupathād yad-vimukta-samasta-saṅgasya vivikta-puṇyāraṇya-śaraṇasyātmavata ātmani sarveṣām ātmanāṁ bhagavati vāsudeve tad-anuśravaṇa-manana-saṅkīrtanārādhanānusmaraṇābhiyogenāśūnya-sakala-yāmena kālena samāveśitaṁ samāhitaṁ kārtsnyena manas tat tu punar mamābudhasyārān mṛga-sutam anu parisusrāva.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho kaṣṭam—ó, jaj, micsoda gyötrelem; bhraṣṭaḥ—elesett; aham—én (vagyok); ātma-vatām—a nagy bhakták közül, akik elérték a tökéletességet; anupathāt—az életmódtól; yat—amitől; vimukta-samasta-saṅgasya—bár lemondtam igazi fiaimról és otthonomról; vivikta—magányos; puṇya-araṇya—egy szent erdőnek; śaraṇasya—aki menedéket keresett; ātma-vataḥ—aki tökéletesen transzcendentális szinten áll; ātmani—a Felsőlélekben; sarveṣām—minden; ātmanām—élőlénynek; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; vāsudeve—az Úr Vāsudeva; tat—Neki; anuśravaṇa—állandóan hallgatva; manana—gondolva; saṅkīrtana—énekelve; ārādhana—imádva; anusmaraṇa—állandóan emlékezve; abhiyogena—azáltal, hogy elmerül benne; aśūnya—megtelt; sakala-yāmena—amiben minden óra; kālena—az idő által; samāveśitam—megállapodott; samāhitam—rendíthetetlen; kārtsnyena—teljesen; manaḥ—az elme ilyen helyzetben; tat—az az elme; tu—de; punaḥ—újra; mama—nekem; abudhasya—egy nagy ostobának; ārāt—nagy távolságból; mṛga-sutam—egy őz gidája; anu—hatása alatt; parisusrāva—leestem.
FORDÍTÁS
Bharata Mahārāja az őztestben így szomorkodott: „Mily szerencsétlen vagyok! Elbuktam az önmegvalósított lelkek útján. Elhagytam saját fiaimat, feleségemet és otthonomat, hogy fejlődhessek a lelki életben, s az erdőben egy magányos, szent helyen kerestem menedéket. Önfegyelemre és önmegvalósításra tettem szert, és örökké odaadó szolgálatot végeztem: hallottam az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, Vāsudeváról, mindig Rá gondoltam, énekeltem Róla, imádtam Őt és emlékeztem Rá. Törekvésem olyannyira sikerrel járt, hogy elmém mindig az odaadó szolgálatba merült. Saját ostobaságom miatt azonban ez az elme újra ragaszkodni kezdett — ez alkalommal egy őzhöz. Most egy őz testében születtem meg, s távol kerültem az odaadó szolgálat tetteitől.”
MAGYARÁZAT
Annak köszönhetően, hogy Bharata Mahārāja szigorúan végezte az odaadó szolgálatot, emlékezett előző életének tetteire és arra, hogyan emelkedett a lelki szintre. Ostobaságában ragaszkodni kezdett egy jelentéktelen őzhöz, így elbukott, és őztestben kellett megszületnie. Ezt minden bhaktának nagyon fontos megjegyeznie. Ha visszaélünk a helyzetünkkel, és azt gondoljuk, hogy már teljesen elmerültünk az odaadó szolgálatban és azt csinálunk, amit akarunk, akkor éppen úgy szenvednünk kell, mint Bharata Mahārājának, és kénytelenek leszünk egy olyan testet elfogadni, ami akadályozza odaadó szolgálatunkat. Egyedül az emberi formában lehet odaadó szolgálatot végezni, de ha az érzékkielégítés kedvéért önként lemondunk róla, akkor kétségtelenül bűnhődnünk kell tettünkért. Ez a büntetés nem egészen olyan, mint amilyet egy közönséges materialista ember szenved el. A Legfelsőbb Úr kegyéből egy bhakta olyan büntetést kap, ami erősíti majd vágyát, hogy elérje az Úr Vāsudeva lótuszlábát, s erős vágyának köszönhetően következő életében hazatérhet. Ez a vers nagyon részletesen ír az odaadó szolgálatról: tad-anuśravaṇa-manana-saṅkīrtanārādhanānusmaraṇābhiyogena. Az Úr a Bhagavad-gītāban azt javasolja, hogy állandóan hallgassuk és énekeljük az Ő dicsőségét: satataṁ kīrtayanto māṁ yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ. Akik a Kṛṣṇa-tudat útjára lépnek, azoknak nagyon kell vigyázniuk, hogy egyetlen pillanatot se vesztegessenek el, és egyetlen pillanatot se töltsenek el úgy, hogy nem énekelnek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről és cselekedeteiről, vagy nem emlékeznek rájuk. Kṛṣṇa saját tettein és bhaktái cselekedetein keresztül megtanítja nekünk, hogyan legyünk óvatosak az odaadó szolgálat során. Bharata Mahārāja példáján keresztül Kṛṣṇa arra tanít, hogy óvatosan kell végeznünk az odaadó szolgálatot. Ha az elménket eltérés nélkül, tökéletesen rögzíteni akarjuk, akkor minden időnket odaadó szolgálattal kell töltenünk. A Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetének tagjai mindent feláldoztak azért, hogy terjesszék ezt a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat. Meg kell azonban tanulniuk Bharata Mahārāja életéből, hogy nagyon elővigyázatosnak kell lenniük, és egy pillanatot sem szabad elvesztegetniük haszontalan beszéddel, alvással vagy mértéktelen evéssel. Enni nem tilos, de ha nem tudunk mértéket tartani, biztos, hogy többet fogunk aludni a kelleténél. Ebből származik az érzékkielégítés, majd alacsonyabb életformába süllyedhetünk, s így — legalább is egy időre — lelki fejlődésünknek vége. A legjobb, ha megfogadjuk Śrīla Rūpa Gosvāmī tanácsát: avyartha-kālatvam. Figyelnünk kell arra, hogy életünk minden pillanatát kizárólag az odaadó szolgálat végzésével töltsük. Ez a biztos helyzet annak a számára, aki haza akar térni Istenhez.