HU/SB 5.9.15
15. VERS
- atha paṇayas taṁ sva-vidhinābhiṣicyāhatena vāsasācchādya bhūṣaṇālepa-srak-tilakādibhir upaskṛtaṁ bhuktavantaṁ dhūpa-dīpa-mālya-lāja-kisalayāṅkura-phalopahāropetayā vaiśasa-saṁsthayā mahatā gīta-stuti-mṛdaṅga-paṇava-ghoṣeṇa ca puruṣa-paśuṁ bhadra-kālyāḥ purata upaveśayām āsuḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; paṇayaḥ—a rablóvezér összes követője; tam—őt (Jaḍa Bharatát); sva-vidhinā—saját rituális elveik szerint; abhiṣicya—megfürdették; ahatena—új; vāsasā—ruhákat; ācchādya—ráadták; bhūṣaṇa—ékszerek; ālepa—bedörzsölték a testét szantálpéppel; srak—virágfüzér; tilaka-ādibhiḥ—jelekkel a testen stb.; upaskṛtam—teljesen feldíszítve; bhuktavantam—miután evett; dhūpa—füstölővel; dīpa—lámpákkal; mālya—füzérekkel; lāja—szárított gabona; kisalaya-aṅkura—ágak és hajtások; phala—gyümölcsök; upahāra—egyéb kellékek; upetayā—teljesen felszerelve; vaiśasa-saṁsthayā—mindent elrendeztek az áldozathoz; mahatā—nagy; gīta-stuti—daloknak és imáknak; mṛdaṅga—a doboknak; paṇava—a kürtöknek; ghoṣeṇa—a hangjával; ca—szintén; puruṣa-paśum—az emberállatot; bhadra-kālyāḥ—Kālī istennő; purataḥ—előtt; upaveśayām āsuḥ—leültették.
FORDÍTÁS
Ezek után a rablók az emberállatok megöléséhez kitalált rituációjuk szerint megfürdették Jaḍa Bharatát, új ruhába öltöztették, állathoz illő díszekkel ékesítették fel, testét bedörzsölték illatos olajokkal, majd tilakkal, szantálpéppel és virágfüzérekkel díszítették. Bőségesen megetették, majd Kālī istennő színe elé vitték, akinek füstölőt, lámpákat, virágfüzéreket, szárított gabonát, zsenge ágakat, hajtásokat, gyümölcsöket és virágokat ajánlottak fel. Így imádták a mūrtit, mielőtt megölték volna az emberállatot, s miközben dalokat és imákat énekeltek, dobokon és kürtökön játszottak, Jaḍa Bharatát leültették a mūrti elé.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben nagyon lényeges a sva-vidhinā szó (saját rituális elveik szerint). A védikus śāstrák szerint mindent a szabályozó elvek szerint kell tenni, itt azonban azt olvashatjuk, hogy a tolvajok és rablók maguk találtak ki egy módszert az állatias emberek megöléséhez. A tamasba tartozó śāstrák adnak utasításokat arra vonatkozóan, miképpen kell feláldozni egy állatot, például egy kecskét vagy egy bivalyt Kālī istennő előtt, de ember elpusztításáról — legyen az bármilyen ostoba teremtmény — nem beszélnek. Ezt maguk a rablók találták ki; ezért használja a vers a sva-vidhinā szót. Még manapság is sokszor mutatnak be áldozatokat a védikus szentírásokat figyelmen kívül hagyva. Kalkuttában például nemrég egy vágóhídról hirdették, hogy Kālī istennő temploma. A húsevők abban a hiszemben, hogy ez különbözik a közönséges hústól, ostoba módjára ilyen üzletekben vásárolnak húst, és Kālī istennő prasādamjának tekintik. A śāstrák említést tesznek a kecske vagy hasonló állatok feláldozásáról Kālī istennő előtt, hogy az embereket távol tartsák a vágóhidakról származó hús fogyasztásától, valamint attól, hogy így bűnrészessé váljanak az állatok lemészárlásában. A feltételekhez kötött léleknek természetes hajlama a nemi élet és a húsevés, ezért a śāstrák tesznek némi engedményt. A śāstrák valódi célja az, hogy véget vessenek ezeknek a szörnyű cselekedeteknek, de tartalmaznak olyan szabályozó elveket is, amelyek követésével a húsevők és a nemi élet után sóvárgók fokozatosan jó útra térhetnek.