HU/SB 5.9.18
18. VERS
- bhṛśam amarṣa-roṣāveśa-rabhasa-vilasita-bhru-kuṭi-viṭapa-kuṭila-daṁṣṭrāruṇekṣaṇāṭopāti-bhayānaka-vadanā hantu-kāmevedaṁ mahāṭṭa-hāsam ati-saṁrambheṇa vimuñcantī tata utpatya pāpīyasāṁ duṣṭānāṁ tenaivāsinā vivṛkṇa-śīrṣṇāṁ galāt sravantam asṛg-āsavam atyuṣṇaṁ saha gaṇena nipīyāti-pāna-mada-vihvaloccaistarāṁ sva-pārṣadaiḥ saha jagau nanarta ca vijahāra ca śiraḥ-kanduka-līlayā.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhṛśam—nagyon; amarṣa—a sértéseket nem tűrve; roṣa—dühösen; āveśa—elmélyülésének; rabhasa-vilasita—erejével kiterjesztette; bhru-kuṭi—szemöldökei; viṭapa—az ágak; kuṭila—görbe; daṁṣṭra—fogak; aruṇa-īkṣaṇa—vörös szem; āṭopa—amiatt, hogy felizgatták; ati—nagyon; bhayānaka—félelmetes; vadanā—arca; hantu-kāmā—pusztítani kíván; iva—mintha; idam—ezt az univerzumot; mahā-aṭṭa-hāsam—félelmetes nevetés; ati—nagy; saṁrambheṇa—a düh miatt; vimuñcantī—kiengedve; tataḥ—az oltárról; utpatya—előrelépett; pāpīyasām—minden bűnöst; duṣṭānām—a súlyos sértés elkövetői; tena eva asinā—ugyanazzal a bárddal; vivṛkṇa—elválasztotta; śīrṣṇām—fejüket; galāt—a nyakuktól; sravantam—kiszivárgó; asṛk-āsavam—a vért, amit egy mámorító italhoz hasonlítanak; ati-uṣṇam—nagyon forró; saha—vele; gaṇena—társai; nipīya—inni; ati-pāna—attól, hogy sokat ivott; mada—a mámortól; vihvalā—elárasztva; uccaiḥ-tarām—nagyon hangosan; sva-pārṣadaiḥ—saját társai; saha—vele; jagau—énekeltek; nanarta—táncoltak; ca—szintén; vijahāra—játszottak; ca—szintén; śiraḥ-kanduka—a fejekkel labdázni; līlayā—játékosan.
FORDÍTÁS
A feldühödött Kālī istennő nem tűrte tovább a sértéseket. Szeme szikrázott, s kivillantotta rettentő, görbe fogait. Vörös szeme lángokat szórt, s bemutatta félelmetes vonásait. Ijesztő testet öltött fel, mintha az egész teremtés elpusztítására készülne. Heves mozdulattal leugrott az oltárról, és ugyanazzal a karddal, amivel ők akarták megölni Jaḍa Bharatát, egy pillanat alatt egytől egyig lefejezte a tolvajokat és rablókat, majd inni kezdte a forró vért, ami a lefejezett gonosztevők nyakából folyt, mintha csak likőrt inna. Társaival együtt itta a mámorító italt, a boszorkányok és démonok társaságában, s a vértől megrészegülve mindannyian hangosan énekelni kezdtek és táncra perdültek. Olyan volt, mintha az univerzum megsemmisítésére készülnének, s közben a haramiák fejeivel labdáztak, egymásnak dobálva őket.
MAGYARÁZAT
Ebből a versből nyilvánvalóvá válik, hogy Kālī istennő egyáltalán nem kedveli híveit. Kālī istennőnek (Durgānak) az a dolga, hogy elpusztítsa és megbüntesse a démonokat, és számtalan démont és gonosztevőt fejez le, a társadalom más nemkívánatos elemeivel együtt. Az ostoba emberek a Kṛṣṇa-tudatot mellőzve azon igyekeznek, hogy az istennőt megannyi visszataszító dolog felajánlásával elégedetté tegyék, ám végül ha egy kis hiba csúszik az imádatba, az istennő megbünteti hívét: kioltja az életét. A démonikus emberek azért imádják Kālī istennőt, hogy anyagi haszonra tegyenek szert, az istennő azonban az imádat ürügyén elkövetett bűnökért nem bocsát meg. A mūrti előtt embert vagy állatot áldozni szigorúan tilos.