HU/SB 6.1.10


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


10. VERS

kvacin nivartate ’bhadrāt
kvacic carati tat punaḥ
prāyaścittam atho ’pārthaṁ
manye kuñjara-śaucavat


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kvacit—néha; nivartate—felhagy; abhadrāt—a bűnös cselekedetekkel; kvacit—néha; carati—elköveti; tat—azt (a bűnös tettet); punaḥ—újra; prāyaścittam—a vezeklés folyamatát; atho—ezért; apārtham—haszontalannak; manye—tekintem; kuñjara-śaucavat—pontosan olyan, mint amikor az elefánt fürdik.


FORDÍTÁS

Előfordul, hogy az, aki nagyon ügyel, hogy ne kövessen el bűnt, újra áldozatul esik a bűnös életnek. Az örökös bűnözés és vezeklés folyamatát ezért haszontalannak tartom. Olyan ez, mint amikor az elefánt fürdik: teljes fürdőt vesz és megtisztítja magát, de amint a partra ér, fejét és testét azon nyomban porral szórja be.


MAGYARÁZAT

Amikor Parīkṣit Mahārāja arról kérdezett, hogyan szabadulhat meg az emberi lény a bűnös tettektől annak érdekében, hogy halála után ne kelljen a pokoli bolygórendszerekbe mennie, Śukadeva Gosvāmī azt válaszolta, hogy a bűnös életet a vezeklés folyamatával lehet ellensúlyozni. Ezzel tette próbára Parīkṣit Mahārāja intelligenciáját, aki kiállta a próbát, hiszen nem fogadta el, hogy ez a folyamat hiteles. Parīkṣit Mahārāja most egy másik választ vár lelki tanítómesterétől, Śukadeva Gosvāmītól.