HU/SB 6.1.33
33. VERS
- kasya vā kuta āyātāḥ
- kasmād asya niṣedhatha
- kiṁ devā upadevā yā
- yūyaṁ kiṁ siddha-sattamāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kasya—kinek a szolgái; vā—vagy; kutaḥ—honnan; āyātāḥ—jöttetek; kasmāt—mi okból; asya—(elvinni) ezt az Ajāmilát; niṣedhatha—megtiltjátok; kim—vajon; devāḥ—félistenek; upadevāḥ—alacsonyabb rangú félistenek; yāḥ—akik; yūyam—ti mindannyian; kim—vajon; siddha-sat-tamāḥ—a legkiválóbb tökéletes lények, a tiszta bhakták.
FORDÍTÁS
Kedves urak! Kinek a szolgái vagytok? Honnan jöttetek, és miért tiltjátok meg, hogy Ajāmila testéhez érjünk? Félistenek lennétek a mennyei bolygókról? Vagy talán alacsonyabb rangú félistenek vagytok, vagy épp a bhakták legkiválóbbjai?
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a legfontosabb szó a siddha-sattamāḥ, ami azt jelenti, hogy „a tökéletesek közül a legkiválóbbak”. A Bhagavad-gītāban (BG 7.3) ez áll: manuṣyāṇāṁ sahasreṣu kaścid yatati siddhaye. Millió és millió ember között talán egy akad, aki igyekszik siddhává, tökéletessé — más szóval önmegvalósítottá — válni. Egy önmegvalósított ember tudja, hogy ő nem a teste, hanem egy szellemi lélek (ahaṁ brahmāsmi). Jelenleg jóformán senki sincs tisztában ezzel a ténnyel, de aki megérti, az elérte a tökéletességet, s ezért siddhának nevezik. Amikor valaki megérti, hogy a lélek a legfelsőbb lélek szerves része, és a legfelsőbb lélek odaadó szolgálatához lát, siddha-sattamává válik. Ekkor méltó lesz arra, hogy a Vaikuṇṭha bolygókon vagy Kṛṣṇalokán éljen. A siddha-sattama szó tehát a felszabadult, tiszta bhaktára utal.
A yamadūták Yamarāja szolgái, aki maga is siddha-sattama, így aztán tudták, hogy a siddha-sattamák felette állnak nemcsak a félisteneknek és az alacsonyabb rangú félisteneknek, de valamennyi élőlénynek az anyagi világban. Ezért feltették a kérdést: mi keresnivalójuk van a viṣṇudūtáknak ott, ahol egy bűnös ember épp haldoklik?
Ne felejtsük el azt sem, hogy Ajāmila még nem halt meg, hiszen a yamadūták épp csak próbálták kihúzni a lelket a szívéből. Nem tudták azonban magukkal vinni a lelket, így aztán Ajāmila még élt. Ez kiderül majd a későbbi versekből. Csupán öntudatlan állapotban volt, amikor ez a párbeszéd a yamadūták és a viṣṇudūták között lezajlott. A vitának azt kellett eldöntenie, hogy kié legyen Ajāmila lelke.