HU/SB 6.1.34-36
34-36. VERSEK
- sarve padma-palāśākṣāḥ
- pīta-kauśeya-vāsasaḥ
- kirīṭinaḥ kuṇḍalino
- lasat-puṣkara-mālinaḥ
- sarve ca nūtna-vayasaḥ
- sarve cāru-caturbhujāḥ
- dhanur-niṣaṅgāsi-gadā-
- śaṅkha-cakrāmbuja-śriyaḥ
- diśo vitimirālokāḥ
- kurvantaḥ svena tejasā
- kim arthaṁ dharma-pālasya
- kiṅkarān no niṣedhatha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sarve—ti mindannyian; padma-palāśa-akṣāḥ—olyan szemekkel, mint a lótuszvirág szirmai; pīta—sárga; kauśeya—selyem; vāsasaḥ—ruhát viseltek; kirīṭinaḥ—sisakokkal; kuṇḍalinaḥ—fülbevalókkal; lasat—csillogó; puṣkara-mālinaḥ—lótuszvirágokból készült füzérrel; sarve—mindannyiótok; ca—szintén; nūtna-vayasaḥ—nagyon fiatalok; sarve—mindannyiótok; cāru—nagyon gyönyörű; catuḥ-bhujāḥ—négy karral; dhanuḥ—íj; niṣaṅga—tegez; asi—kard; gadā—buzogány; śaṅkha—kagylókürt; cakra—korong; ambuja—lótuszvirág; śriyaḥ—díszített; diśaḥ—minden irány; vitimira—sötétség nélkül; ālokāḥ—rendkívüli fényt; kurvantaḥ—kibocsátva; svena—sajátotokkal; tejasā—ragyogás; kim artham—mi okból; dharma-pālasya—Yamarājának, a vallásos elvek fenntartójának; kiṅkarān—a szolgái; naḥ—nekünk; niṣedhatha—megtiltjátok.
FORDÍTÁS
Yamarāja szolgái így szóltak: Szemeitek olyanok épp, mint a lótuszvirág szirmai. Sárga selyemruhába öltöztetek, és testeteket lótuszvirágból készült füzérek ékesítik. Fejeteken elragadó sisakot, fületekben fülbevalókat viseltek, s mindannyian üdének és fiatalnak tűntök. Négy hosszú karotokat íjak és tegezek, kardok, buzogányok, kagylókürtök, korongok és lótuszvirágok díszítik. Ragyogásotok rendkívüli fénye eloszlatott minden sötétséget e helyen. Nos, urak, miért álltok az utunkba?
MAGYARÁZAT
Mielőtt egy idegent bemutatnának nekünk, megismerhetjük őt ruhájáról, testi vonásairól és viselkedéséről, s így megérthetjük a helyzetét. Amikor a yamadūták először látták a viṣṇudūtákat, nagyon meglepődtek. Így szóltak: „Testi vonásaitokról ítélve rangos úriemberek vagytok, és égi hatalommal bírtok, hiszen ragyogásotokkal eloszlattátok az anyagi világ sötétségét. Miért próbáltok hát akadályozni minket kötelességünk végrehajtásában?” A következőkből megtudhatjuk, hogy a yamadūták, Yamarāja szolgái tévedésből bűnösnek tekintették Ajāmilát. Nem tudták, hogy bár egész életében bűnösen élt, megtisztult, mert állandóan Nārāyaṇa szent nevét énekelte. Ha tehát valaki nem vaiṣṇava, nem értheti meg egy másik vaiṣṇava cselekedeteit.
Ez a vers a valóságnak megfelelően írja le Vaikuṇṭhaloka lakóinak öltözékét és testi jellemzőit. Vaikuṇṭha lakói, akiket virágfüzérek ékesítenek, s akik sárga selyemruhát viselnek, négy kezükben különféle fegyvereket tartanak, s így feltűnően hasonlítanak az Úr Viṣṇura. Külsejüket tekintve olyanok, mint Nārāyaṇa, mert a sārūpya felszabadulást nyerték el. Ennek ellenére azonban szolgaként viselkednek. Vaikuṇṭhaloka lakói mind nagyon jól tudják, hogy Nārāyaṇa, azaz Kṛṣṇa a mesterük, ők pedig valamennyien szolgák. Mindannyian önmegvalósított lelkek, akik nitya-mukták, örökre felszabadultak. Noha állíthatnák, hogy ők Nārāyaṇa vagy Viṣṇu, sohasem teszik — mindig Kṛṣṇa-tudatban maradnak, és hűségesen szolgálják az Urat. Ilyen atmoszféra uralkodik Vaikuṇṭhalokán. Aki a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomban megtanulja hűségesen szolgálni az Úr Kṛṣṇát, az hasonló módon mindig Vaikuṇṭhalokán él majd, és nem lesz többé köze az anyagi világhoz.