HU/SB 6.1.38
38. VERS
- śrī-viṣṇudūtā ūcuḥ
- yūyaṁ vai dharma-rājasya
- yadi nirdeśa-kāriṇaḥ
- brūta dharmasya nas tattvaṁ
- yac cādharmasya lakṣaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-viṣṇudūtāḥ ūcuḥ—az Úr Viṣṇu áldott hírvivői mondták; yūyam—mindannyiótok; vai—valójában; dharma-rājasya—Yamarāja királynak, aki ismeri a vallásos elveket; yadi—ha; nirdeśa-kāriṇaḥ—szolgák; brūta—beszéljetek; dharmasya—a vallásos elvekről; naḥ—nekünk; tattvam—az igazságot; yat—ami; ca—is; adharmasya—a bűnös cselekedeteknek; lakṣaṇam—a jellemzői.
FORDÍTÁS
Az Úr Viṣṇu áldott hírvivői, a viṣṇudūták így szóltak: Ha valóban Yamarāja szolgái vagytok, el kell magyaráznotok nekünk a vallásos elvek jelentését és a vallástalanság jellemzőit!
MAGYARÁZAT
A viṣṇudūták kérése, mellyel a yamadūtákhoz fordulnak, nagyon fontos. Egy szolgának tisztában kell lennie mestere utasításaival. Yamarāja szolgái azt mondták, hogy mesterük parancsát hajtják végre, ezért a viṣṇudūták nagyon okosan arra kérték őket, magyarázzák el a vallásos és a vallástalan elvek jellemzőit. Egy vaiṣṇava tökéletesen tudatában van ezeknek az elveknek, mert jól ismeri az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait. A Legfelsőbb Úr azt mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja. „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” A vallás elve tehát valójában nem más, mint az Istenség Személyisége előtti meghódolás. Akik Kṛṣṇa helyett az anyagi természet elveinek hódoltak meg, azok anyagi világbeli helyzetüktől függetlenül mind bűnösek. Nem ismerik a vallás elveit, így nem hódolnak meg Kṛṣṇának, s így bűnös gazembereknek, az emberiség aljának és ostobáknak kell tekinteni őket, akik a legkevesebb tudással sem rendelkeznek. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 7.15) elmondja:
- na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ
- prapadyante narādhamāḥ
- māyayāpahṛta-jñānā
- āsuraṁ bhāvam āśritāḥ
„Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.” Aki nem hódolt meg Kṛṣṇának, az nem ismeri a vallás valódi elvét — másképp meghódolt volna.
A viṣṇudūták kérdése nagyon helyénvaló. Ha az ember képvisel valakit, tökéletesen tisztában kell lennie az illető missziójával. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom útját járó bhaktáknak ezért teljes mértékben ismerniük kell Kṛṣṇa és az Úr Caitanya misszióját, másként ostobáknak fogják tekinteni őket. A bhaktáknak, különösen a prédikátoroknak, olyan jól kell ismerniük a Kṛṣṇa-tudat filozófiáját, hogy senki se hozhassa zavarba vagy bánthassa őket, amikor prédikálnak.