HU/SB 6.1.39
39. VERS
- kathaṁ svid dhriyate daṇḍaḥ
- kiṁ vāsya sthānam īpsitam
- daṇḍyāḥ kiṁ kāriṇaḥ sarve
- āho svit katicin nṛṇām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
katham svit—milyen módon; dhriyate—kiróva; daṇḍaḥ—büntetést; kim—mi; vā—vagy; asya—ennek; sthānam—a hely; īpsitam—kívánatos; daṇḍyāḥ—megbüntetendő; kim—vajon; kāriṇaḥ—a tettük gyümölcseiért cselekvők; sarve—mind; āho svit—vagy vajon; katicit—néhány; nṛṇām—az emberi lények közül.
FORDÍTÁS
Mi a folyamata mások megbüntetésének? Kik azok, akik valóban rászolgáltak a büntetésre? Vajon minden gyümölcsöző tetteket végző karmī büntetést érdemel, vagy csak néhányan közülük?
MAGYARÁZAT
Annak, akinek hatalmában áll megbüntetni másokat, nem szabad mindenkit megbüntetnie. Számtalan élőlény van, s legnagyobb részük a lelki világban él. Ők nitya-mukták, örökké felszabadultak. Az ilyen felszabadult élőlények elítéléséről nem lehet szó. Az élőlényeknek csupán egy kis része, talán egynegyede él az anyagi világban. Az anyagi világban lakozó élőlények nagy része — a nyolcmillió-négyszázezer életformából nyolcmillió — az emberi lényeknél alacsonyabb rendű. Ők sem érdemelnek büntetést, mert az anyagi természet törvényeinek megfelelően automatikusan fejlődnek. A fejlett tudattal rendelkező emberi lények felelősek tetteikért, de nem mindannyiukat lehet büntetni. Akik emelkedett, jámbor cselekedeteket hajtanak végre, azok minden büntetés fölött állnak. Csakis azok érdemelnek büntetést, akik bűnöket követnek el. A viṣṇudūták ezért főként arról kérdeznek, hogy ki az, aki rászolgál a büntetésre, és miért kapta Yamarāja azt a feladatot, hogy megítélje, ki érdemel büntetést és ki nem. Mi szerint lehet ítélkezni valaki fölött? Mi a hatalom alapvető elve? Ezeket a kérdéseket tették fel a viṣṇudūták.