HU/SB 6.1.53


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


53. VERS

na hi kaścit kṣaṇam api
jātu tiṣṭhaty akarma-kṛt
kāryate hy avaśaḥ karma
guṇaiḥ svābhāvikair balāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; hi—valóban; kaścit—bárki; kṣaṇam api—akár csak egy pillanatra is; jātu—bármikor; tiṣṭhati—marad; akarma-kṛt—anélkül hogy cselekedne; kāryate—cselekedni kényszerül; hi—valóban; avaśaḥ—automatikusan; karma—gyümölcsöző cselekedetek; guṇaiḥ—a természet három kötőereje által; svābhāvikaiḥ—amit előző életbeli saját hajlamai hoztak létre; balāt—erővel.


FORDÍTÁS

Egyetlen élőlény sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem. Mindenkinek az anyagi természet három kötőereje meghatározta természetes hajlama szerint kell cselekednie, mert ez a természetes hajlam kényszeríti arra az élőlényt, hogy egy bizonyos módon hajtsa végre tetteit.


MAGYARÁZAT

A cselekvésben a svābhāvika, vagyis az ember természetes hajlama a legfontosabb tényező. Természetes hajlamunk a szolgálat, hiszen az élőlény Isten örök szolgája. Szolgálni akar, mivel azonban megfeledkezett a Legfelsőbb Úrhoz fűződő kapcsolatáról, az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt szolgál, és ezt különféle formákat kiagyalva teszi, létrehozva például a szocializmust, a humanitarianizmust és az altruizmust. Ismernünk kell azonban a Bhagavad-gītā tanítását, és el kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének azt az utasítását, hogy adjunk fel mindenféle természetes hajlamot arra, hogy a különféle elnevezések alatt anyagi szolgálatot végezzünk, és fogadjuk el az Úr szolgálatát. Eredeti, természetes ösztönünk az, hogy Kṛṣṇa-tudatban cselekedjünk, mert igazi természetünk lelki. Az emberi lénynek kötelessége megérteni, hogy mivel alapvetően lelki természetű, e lelki hajlamnak megfelelően kell cselekednie, és nem szabad, hogy az anyagi ösztönök magukkal ragadják. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért így énekel:

(miche) māyāra vaśe,
yāccha bhese’,
khāccha hābuḍubu, bhāi

„Kedves testvéreim! Az anyagi energia hullámai sodornak benneteket, és számtalan gyötrelemben van részetek. Néha az anyagi természet hullámaiban fuldokoltok, és ezek a hullámok ide-oda dobálnak benneteket, ugyanúgy, ahogyan az óceán hullámai dobálják a benne küzdő úszót.” Bhaktivinoda Ṭhākura is megerősíti, hogy ezt a tendenciát, amelynek hatására māyā hullámai ide-oda vetnek bennünket, eredeti, természetes, lelki hajlamunkra változtathatjuk, ha megértjük, hogy örökké kṛṣṇa-dāsák, Isten, Kṛṣṇa szolgái vagyunk.

(jīva) kṛṣṇa-dāsa,
ei viśvāsa,
karle ta’ āra duḥkha nāi

Aki ahelyett, hogy a különféle elnevezések alatt māyāt szolgálná, szolgáló mentalitásával a Legfelsőbb Úr felé fordul, az biztonságban van, és nem vár rá több nehézség. Ha valaki megérti azt a tökéletes tudást, amit Maga Kṛṣṇa ad át a védikus írásokban, akkor visszatérhet eredeti, természetes hajlamához, s így élete tökéletessé válik.