HU/SB 6.1.62
62. VERS
- stambhayann ātmanātmānaṁ
- yāvat sattvaṁ yathā-śrutam
- na śaśāka samādhātuṁ
- mano madana-vepitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
stambhayan—megpróbálta megzabolázni; ātmanā—az intelligenciával; ātmānam—az elmét; yāvat sattvam—amennyire csak tőle telt; yathā-śrutam—emlékezve az utasításra (a cölibátusra, a brahmacaryára, miszerint megpillantania sem szabad egy nőt); na—nem; śaśāka—képes volt; samādhātum—visszatartani; manaḥ—az elme; madana-vepitam—Kāmadeva, a kéjes vágy ösztönzésére.
FORDÍTÁS
Amennyire lehetett, igyekezett türelmesen visszaemlékezni a śāstráknak arra az utasítására, hogy nőt még látnia sem szabad. E tudása és értelme segítségével megpróbált uralkodni kéjes vágyain, de Kāmadeva már ott volt a szívében, s így képtelen volt megzabolázni az elméjét.
MAGYARÁZAT
Ha valakinek nincs biztos tudása, ha nem elég türelmes, és ha teste, elméje és értelme nem a megfelelő módon cselekszik, akkor az érzéki vágyakon rendkívül nehéz uralkodnia. Ahogy a versből megtudhatjuk, még ez a tökéletesen képzett brāhmaṇa sem tudott felülkerekedni e vágyakon, s még ő is képtelen volt visszafogni magát, hogy ne kövesse őket, miután meglátta a férfit, aki egy fiatal nőt ölelgetett és szinte teljes nemi életet élt vele. A materialista élet hatása alatt rendkívül nehéz önfegyelmezettnek maradni. Ez csak akkor lehetséges, ha valaki az odaadó szolgálaton keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének különleges védelmét élvezi.