HU/SB 6.10.32
32. VERS
- jātasya mṛtyur dhruva eva sarvataḥ
- pratikriyā yasya na ceha kḷptā
- loko yaśaś cātha tato yadi hy amuṁ
- ko nāma mṛtyuṁ na vṛṇīta yuktam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jātasya—annak, aki megszületett (minden élőlénynek); mṛtyuḥ—halál; dhruvaḥ—elkerülhetetlen; eva—bizonyára; sarvataḥ—mindenhol az univerzumban; pratikriyā—semlegesítése; yasya—aminek; na—nem; ca—szintén; iha—ebben az anyagi világban; kḷptā—kigondolt; lokaḥ—felemelkedés a mennyei bolygókra; yaśaḥ—hírnév és dicsőség; ca—és; atha—akkor; tataḥ—abból; yadi—ha; hi—valójában; amum—azt; kaḥ—ki; nāma—valójában; mṛtyum—halált; na—nem; vṛṇīta—elfogadná; yuktam—megfelelő.
FORDÍTÁS
Vṛtrāsura így szólt: Minden élőlénynek, aki megszületett az anyagi világban, meg kell halnia. Annyi bizonyos, hogy a világon senki nem találta még ki, hogyan lehet megmenekülni a haláltól. Még a gondviselés sem adott olyan eszközt a kezünkbe, amellyel meg lehetne szabadulni tőle. A halál elkerülhetetlen; így aztán ki ne fogadna el egy dicsőséges halált, ha általa a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, és ha e méltó vég miatt örök hírnév vár rá e földön?
MAGYARÁZAT
Ki az az ostoba, aki visszautasítana egy dicsőséges halált, ami által a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, és ami örökre híressé teszi? Hasonló tanácsot adott Kṛṣṇa is Arjunának: „Kedves Arjunám — mondta az Úr —, ne állj el a harctól! Ha győzedelmes leszel a csatában, egy királyságot élvezhetsz, ha pedig meghalsz, a mennyei bolygókra kerülsz.” Mindenkinek készen kell állnia arra, hogy dicső tettek közben haljon meg. Egy dicsőséges embernek nem szabad macskák és kutyák módjára meghalnia.