HU/SB 6.10.8
8. VERS
- yo ’dhruveṇātmanā nāthā
- na dharmaṁ na yaśaḥ pumān
- īheta bhūta-dayayā
- sa śocyaḥ sthāvarair api
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki; adhruveṇa—ideiglenes; ātmanā—a test által; nāthāḥ—ó, urak; na—nem; dharmam—vallásos elvek; na—nem; yaśaḥ—hírnév; pumān—egy személy; īheta—törekszik rá; bhūta-dayayā—az élőlények iránti kegyéből; saḥ—az az ember; śocyaḥ—szánalmas; sthāvaraiḥ—a mozdulatlan teremtmények által; api—még.
FORDÍTÁS
Ó, félistenek! Aki nem érez együtt a szenvedő emberiséggel, s nem áldozza fel ideiglenes testét a vallásos elvek magasabb rendű céljai vagy az örök dicsőség érdekében, azt nem kétséges, hogy még a mozdulatlan lények is szánják.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu és Vṛndāvana hat Gosvāmīja kiválóan példát mutattak ezzel kapcsolatban. Śrī Caitanya Mahāprabhuról a következőket írja a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.5.34):
- tyaktvā sudustyaja-surepsita-rājya-lakṣmīṁ
- dharmiṣṭha ārya-vacasā yad agād araṇyam
- māyā-mṛgaṁ dayitayepsitam anvadhāvad
- vande mahā-puruṣa te caraṇāravindam
„Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk az Úr lótuszlábának, akin örökké meditálnunk kell. Az Úr lemondott a családi életről, s elhagyta örök hitvesét, akiért még a mennyek lakói is rajonganak. Az erdőbe vonult, hogy felszabadítsa a bűnös lelkeket, akiket az anyagi energia illúziója takar be.” Belépni a sannyāsa rendbe önkéntes polgári halált jelent, ám mégis kötelező legalább minden brāhmaṇa, minden elsőrangú emberi lény számára. Śrī Caitanya Mahāprabhu felesége fiatal volt és gyönyörű, édesanyja pedig végtelenül szerette Őt. Valójában családjának tagjai olyan szeretetben éltek, hogy még a félistenek sem remélhettek ilyen boldogságot otthonukban. Ám annak érdekében, hogy a világon minden bűnös lelket felszabadítson, Śrī Caitanya Mahāprabhu mégis a sannyāsa rendbe lépett, és elhagyta otthonát, amikor még csak huszonnégy éves volt. Sannyāsīként rendkívül szigorú életet élt, s elutasított minden testi kényelmet. Tanítványai (a hat Gosvāmī) miniszterek voltak, akik rangos társadalmi pozíciót töltöttek be, de ők is mindent elhagytak, hogy csatlakozzanak Śrī Caitanya Mahāprabhu mozgalmához. Śrīnivāsa Ācārya így ír:
- tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍala-pati-śreṇīṁ sadā tucchavat
- bhūtvā dīna-gaṇeśakau karuṇayā kaupīna-kanthāśritau
A Gosvāmīk hátat fordítottak kényelmes életüknek, amit miniszterekként, zamindārokként és művelt tudósokként éltek, és csatlakoztak Śrī Caitanya Mahāprabhu mozgalmához, hogy megmutassák a világ bűnös lelkei iránti kegyüket (dīna-gaṇeśakau karuṇayā). Vándorszerzetesként, nagyon szerény körülmények között éltek, és csupán egy ágyékkötőt viseltek és egy rongyos takarót (kaupīna-kantha). Így éltek Vṛndāvanában, s követték Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását, hogy tárják fel Vṛndāvana feledésbe merült dicsőségét.
Hozzájuk hasonlóan a világon minden anyagi kényelemben élő embernek csatlakoznia kell a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomhoz az elesett lelkek felemelése érdekében. A bhūta dayayā, a māyā-mṛgaṁ dayitayepsitam és a dīna-gaṇeśakau karuṇayā szavak hasonló jelentést takarnak. Ezek nagyon fontos szavak azok számára, akik fel akarják emelni az emberi társadalmat az élet helyes megértésének szintjére. Csatlakozniuk kell a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomhoz, követvén az olyan kiváló személyiségek példáját, mint Śrī Caitanya Mahāprabhu, a hat Gosvāmī és előttük a nagy bölcs, Dadhīci. Ahelyett, hogy az ember az ideiglenes testi jólétre törekedve elvesztegetné az életét, mindig legyen kész azt feláldozni egy magasabb rendű cél érdekében. A test végül mindenképpen elpusztul. Életünket éppen ezért annak kell szentelnünk, hogy a vallásos elveket szerte a világon dicsőségesen elterjesszük.