HU/SB 6.12.1
1. VERS
- śrī-ṛṣir uvāca
- evaṁ jihāsur nṛpa deham ājau
- mṛtyuṁ varaṁ vijayān manyamānaḥ
- śūlaṁ pragṛhyābhyapatat surendraṁ
- yathā mahā-puruṣaṁ kaiṭabho ’psu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-ṛṣiḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; evam—így; jihāsuḥ—nagyon szerette volna elhagyni; nṛpa—ó, Parīkṣit király; deham—a testet; ājau—a csatában; mṛtyum—halál; varam—jobb; vijayāt—mint a győzelem; manyamānaḥ—gondolva; śūlam—a háromágú szigonyt; pragṛhya—felvéve; abhyapatat—megtámadta; sura-indram—a mennyek királyát, Indrát; yathā—mint; mahā-puruṣam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; kaiṭabhaḥ—Kaiṭabha démon; apsu—amikor az egész univerzumot víz árasztotta el.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Vṛtrāsura szerette volna elhagyni a testét, ezért úgy gondolta, jobb a harcban elesni, mint győzelmet aratni. Ó, Parīkṣit király! Megragadta háromágú szigonyát, és hevesen Indrára, a mennyek királyára támadt, ahogyan Kaiṭabha támadta meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, amikor az univerzumot elárasztotta a víz.
MAGYARÁZAT
Bár Vṛtrāsura újra és újra biztatta Indrát, hogy ölje meg őt a villámmal, Indra király boldogtalan volt, hogy egy ilyen kiváló bhaktát kell megölnie, ezért tétovázott. Vṛtrāsura látta, hogy Indra király minden bátorítása ellenére vonakodik, s elkeseredésében ő kezdeményezte a harcot, háromágú szigonyát nagy erővel Indra felé hajítva. Vṛtrāsurát egyáltalán nem érdekelte a győzelem — arra vágyott, hogy meghaljon, s azonnal hazatérhessen Istenhez. A Bhagavad-gītā (BG 4.9) megerősíti, tyaktvā dehaṁ punar janma naiti: egy bhakta a teste elhagyása után azonnal visszatér az Úr Kṛṣṇához, és sohasem tér többé vissza, hogy egy újabb testet fogadjon el. Ezt akarta Vṛtrāsura.