HU/SB 6.14.29
29. VERS
- athāha nṛpatiṁ rājan
- bhavitaikas tavātmajaḥ
- harṣa-śoka-pradas tubhyam
- iti brahma-suto yayau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; āha—mondta; nṛpatim—a királynak; rājan—ó, Citraketu király; bhavitā—lesz; ekaḥ—egy; tava—tiéd; ātmajaḥ—fiú; harṣa-śoka—öröm és bánat; pradaḥ—aki ad majd; tubhyam—neked; iti—így; brahma-sutaḥ—Aṅgirā Ṛṣi, az Úr Brahmā fia; yayau—távozott.
FORDÍTÁS
„Ó, nagy király! Olyan fiad születik most, aki örömet és bánatot is okoz majd neked!” — mondta aztán a bölcs, s távozott, meg sem várva Citraketu válaszát.
MAGYARÁZAT
A harṣa szó örömet, a śoka pedig bánatot jelent. A királyt végtelen boldogság töltötte el, amikor megtudta, hogy lesz egy fia, s nagy örömében nem is fogta fel igazán a bölcs Aṅgirā szavait. Azt hitte, a bölcs arról beszél, hogy bizonyára örvendezni fog leendő fia születése miatt, de mivel az egyetlen fia lesz, nagyon büszke lesz majd hatalmas vagyonára és birodalmára, és nem fog majd engedelmeskedni apjának. Így aztán a király elégedett volt. „Csak legyen végre egy fiam! — gondolta. — Nem baj, ha nem túlságosan engedelmes.” Bengáliában az a szólás járja, miszerint egy vak nagybácsi is jobb, mint ha egyáltalán nincs nagybácsi. A király ezt a filozófiát követte, amikor úgy gondolkodott, hogy egy engedetlen fiú is jobb, mintha egyáltalán nincsen fia. A nagy bölcs, Cāṇakya Paṇḍita a következőt mondja:
- ko ’rthaḥ putreṇa jātena
- yo na vidvān na dhārmikaḥ
- kāṇena cakṣuṣā kiṁ vā
- cakṣuḥ pīḍaiva kevalam
„Mi haszna egy olyan fiúnak, aki nem művelt tudós és nem is bhakta? Az efféle gyermek olyan csupán, mint egy vak, beteg szem, ami mindig szenvedést okoz.” Az anyagi világ azonban olyan szennyezett, hogy az ember még akkor is akar egy fiat, ha az haszontalan. Citraketu király története ezt a gondolkodásmódot példázza.