HU/SB 6.14.49
49. VERS
- tato nṛpāntaḥpura-vartino janā
- narāś ca nāryaś ca niśamya rodanam
- āgatya tulya-vyasanāḥ suduḥkhitās
- tāś ca vyalīkaṁ ruruduḥ kṛtāgasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; nṛpa—ó, király; antaḥpura-vartinaḥ—a palota lakói; janāḥ—minden ember; narāḥ—a férfiak; ca—és; nāryaḥ—a nők; ca—szintén; niśamya—hallották; rodanam—a hangos sírást; āgatya—jöttek; tulya-vyasanāḥ—ugyanolyan szomorúan; su-duḥkhitāḥ—nagyon sajnálva; tāḥ—ők; ca—és; vyalīkam—tettetve; ruruduḥ—sírtak; kṛta-āgasaḥ—akik a bűnt elkövették (azzal, hogy megmérgezték).
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit király! A hangos zokogás hallatán a palota lakói, férfiak és nők mind összesereglettek. Őket is ugyanolyan bánat töltötte el, és ők is sírva fakadtak. A királynők, akik megmérgezték a fiút, szintén sírást színleltek, noha tisztában voltak bűnükkel.