HU/SB 6.14.52
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
52. VERS
- patiṁ nirīkṣyoru-śucārpitaṁ tadā
- mṛtaṁ ca bālaṁ sutam eka-santatim
- janasya rājñī prakṛteś ca hṛd-rujaṁ
- satī dadhānā vilalāpa citradhā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
patim—a férjet; nirīkṣya—látva; uru—nagyon; śuca—bánattal; arpitam—gyötrődve; tadā—akkor; mṛtam—halott; ca—és; bālam—a gyermek; sutam—a fiú; eka-santatim—az egyetlen fiúgyermek a családban; janasya—mindenki másnak, aki ott összegyűlt; rājñī—a királynő; prakṛteḥ ca—valamint a hivatalnokoknak és minisztereknek; hṛt-rujam—a fájdalom a szívük mélyén; satī dadhānā—nőtt; vilalāpa—bánkódott; citradhā—számtalan módon.
FORDÍTÁS
Amikor a királynő látta, hogy férjén, Citraketu királyon rettentő gyász lett úrrá, s amikor látta a halott gyermeket, aki az egyetlen fiú volt a családban, gyötrelmét számtalan formában mutatta ki, s ez egyre fokozta a fájdalmat az udvar minden lakójának, a minisztereknek és a brāhmaṇáknak a szívében.