HU/SB 6.15.17


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

śrī-aṅgirā uvāca
ahaṁ te putra-kāmasya
putrado ’smy aṅgirā nṛpa
eṣa brahma-sutaḥ sākṣān
nārado bhagavān ṛṣiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-aṅgirāḥ uvāca—a nagy bölcs, Aṅgirā mondta; aham—én; te—neked; putra-kāmasya—fiúra vágytál; putra-daḥ—aki a fiat adja; asmi—vagyok; aṅgirāḥ—Aṅgirā Ṛṣi; nṛpa—ó, király; eṣaḥ—ez; brahma-sutaḥ—az Úr Brahmā fia; sākṣāt—közvetlenül; nāradaḥ—Nārada Muni; bhagavān—a leghatalmasabb; ṛṣiḥ—bölcs.


FORDÍTÁS

Aṅgirā így szólt: Kedves királyom! Amikor fiúgyermekre vágytál, eljöttem hozzád. Ugyanaz az Aṅgirā Ṛṣi vagyok, aki ezt a fiút adta neked, ez a ṛṣi mellettem pedig Nārada, a nagy bölcs, az Úr Brahmā közvetlen fia.