HU/SB 6.15.18-19
18-19. VERSEK
- itthaṁ tvāṁ putra-śokena
- magnaṁ tamasi dustare
- atad-arham anusmṛtya
- mahāpuruṣa-gocaram
- anugrahāya bhavataḥ
- prāptāv āvām iha prabho
- brahmaṇyo bhagavad-bhakto
- nāvāsāditum arhasi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham—ily módon; tvām—te; putra-śokena—a fiad halála okozta fájdalom miatt; magnam—elmerültél; tamasi—a sötétségben; dustare—áthághatatlan; a-tat-arham—nem illik egy olyan emberhez, mint te; anusmṛtya—emlékezve; mahā-puruṣa—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; gocaram—akik fejlett megértéssel rendelkeznek; anugrahāya—csak azért, hogy kegyüket mutassák; bhavataḥ—irántad; prāptau—megérkeztünk; āvām—mi ketten; iha—erre a helyre; prabho—ó, király; brahmaṇyaḥ—aki megvalósította a Legfelsőbb Abszolút Igazságot; bhagavat-bhaktaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége fejlett bhaktája; na—nem; avāsāditum—bánkódnod; arhasi—érdemes.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége fejlett bhaktája vagy. Egy anyagi dolog elvesztése fölött búslakodni nem illik egy olyan emberhez, mint amilyen te vagy. Eljöttünk hát mind a ketten, hogy megszabadítsunk téged ettől az alaptalan bánattól, ami abból származik, hogy a tudatlanság sötétsége vesz körül. A fejlett lelki tudással rendelkezőknek nem válik hasznukra, ha az anyagi nyereség és veszteség hatással van rájuk.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben néhány nagyon fontos szóval találkozunk. A mahāpuruṣa szó a fejlett bhaktákra, valamint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére utal. A mahā jelentése „legfelsőbb”, a puruṣa szóé pedig „személy”. Aki mindig a Legfelsőbb Úr szolgálatát végzi, azt mahā-pauruṣikának nevezik. Śukadeva Gosvāmīt és Parīkṣit Mahārāját is szólítják néha mahā-pauruṣikának. Egy bhaktának mindig arra kell vágynia, hogy a fejlett bhaktákat szolgálhassa. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír énekében:
- tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa
- janame janame haya, ei abhilāṣa
Egy bhaktának mindig arra kell vágynia, hogy a fejlett bhakták társaságában élhessen, és szolgálhassa az Urat a paramparā rendszeren keresztül. Śrī Caitanya Mahāprabhu misszióját kell szolgálnunk Vṛndāvana nagyszerű Gosvāmījainak utasításain keresztül. Ennek a folyamatnak a neve tāṅdera caraṇa sevi. A Gosvāmīk lótuszlábait szolgálva a bhakták társaságában kell élnünk (bhakta-sane vāsa). Ez a bhakta kötelessége. Egy bhakta ne vágyjon anyagi nyereségre, és ne bánkódjon az anyagi veszteség miatt. Amikor Aṅgirā Ṛṣi és Nārada Muni látták, hogy Citraketu Mahārāját, egy fejlett bhaktát a tudatlanság sötétsége keríti hatalmába, és fia anyagi teste miatt siránkozik, indokolatlan kegyükből eljöttek, hogy tanácsot adjanak neki, s így megmenekülhessen e tudatlanságtól.
Egy másik fontos szó a brahmaṇya. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét néha a namo brahmaṇya-devāya imával szólítják meg, s ez az ima azért ajánlja hódolatát az Úrnak, mert a bhakták szolgálják Őt. Ezért írja ez a vers, hogy brahmaṇyo bhagavad-bhakto nāvāsāditum arhasi. Ez egy fejlett bhakta jellemzője. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā. Egy bhaktának — egy fejlett, önmegvalósított léleknek — nincs oka sem anyagi örömre, sem anyagi bánatra. Ő mindig transzcendentális, azaz felülemelkedett a feltételekhez kötött életen.