HU/SB 6.16.11
11. VERS
- nādatta ātmā hi guṇaṁ
- na doṣaṁ na kriyā-phalam
- udāsīnavad āsīnaḥ
- parāvara-dṛg īśvaraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; ādatte—elfogad; ātmā—a Legfelsőbb Úr; hi—valójában; guṇam—boldogságot; na—nem; doṣam—boldogtalanságot; na—sem; kriyā-phalam—bármilyen gyümölcsöző tett eredményét; udāsīna-vat—pontosan úgy, mint az, aki semleges; āsīnaḥ—ül (a szív mélyén); para-avara-dṛk—látva az okot és az okozatot; īśvaraḥ—a Legfelsőbb Úr.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr [ātmā], az ok és okozat teremtője nem kényszerül arra, hogy elfogadja a gyümölcsöző cselekedetekből származó boldogságot és szenvedést. Ő teljesen független, így nem kell anyagi testet elfogadnia, s mivel nincs anyagi teste, mindig semleges. Az élőlények az Úr szerves részei, így parányi mértékben rendelkeznek az Ő tulajdonságaival. Nem nem szabad hát engednünk, hogy a bánat úrrá legyen rajtunk.
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött léleknek vannak barátai és ellenségei, és helyzetéből adódó jó tulajdonságai és hibái hatással vannak rá. A Legfelsőbb Úr azonban mindig transzcendentális. Ő īśvara, a legfelsőbb irányító, ezért a kettősség Rá nincsen hatással. Emiatt azt mondhatjuk, hogy az Úr az ember jó és rossz cselekedetei okainak és hatásainak semleges szemtanújaként lakozik mindenki szívének mélyén. Meg kell értenünk azt is, hogy az, hogy az Úr udāsīna, azaz semleges, nem azt jelenti, hogy nem cselekszik, hanem arra utal, hogy személyére semmi sincs hatással. Egy bíró például semleges marad, ha a két szemben álló fél jelenik meg előtte, mégis cselekszik, ha az eset szükségessé teszi. Ahhoz, hogy teljesen semlegesek, közömbösek legyünk az anyagi cselekedetekkel szemben, csupán menedéket kell keresnünk a legfelsőbb semleges személy lótuszlábánál.
Citraketu Mahārāja megtudta, hogy olyan megpróbáltatások során, mint a gyermekünk halála, lehetetlen közömbösnek maradnunk. Mégis, mivel az Úr tudja, hogyan lehet mindent helyrehozni, a legjobb, ha Rá bízzuk magunkat, és végezzük kötelességünket az Ő odaadó szolgálatában. Semmilyen körülmények között ne zavarjanak meg bennünket a kettősségek. A Bhagavad-gītā (BG 2.47) elmondja:
- karmaṇy evādhikāras te
- mā phaleṣu kadācana
- mā karma-phala-hetur bhūr
- mā te saṅgo ’stv akarmaṇi
„Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt. Sohase gondold, hogy te vagy az oka cselekedeteid következményének, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!” Az ember hajtsa végre odaadó kötelességét, és a tettei eredményét illetően hagyjon mindent az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.