HU/SB 6.16.52
52. VERS
- loke vitatam ātmānaṁ
- lokaṁ cātmani santatam
- ubhayaṁ ca mayā vyāptaṁ
- mayi caivobhayaṁ kṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
loke—ebben az anyagi világban; vitatam—kiterjedt (az anyagi élvezet szellemében); ātmānam—az élőlény; lokam—az anyagi világ; ca—szintén; ātmani—az élőlényben; santatam—kiterjed; ubhayam—mindkettő (az anyagi elemekből álló anyagi világ és az élőlény); ca—és; mayā—Általam; vyāptam—áthatott; mayi—Bennem; ca—szintén; eva—valójában; ubhayam—mindkettő; kṛtam—teremtett.
FORDÍTÁS
A feltételekhez kötött lélek azt gondolván, hogy ő az anyagi világ élvezője, megnyilvánul ebben az anyagi világban, melyet az élvezet forrásai világának tekint, s ugyanígy az anyagi világ is megnyilvánítja hatását az élőlényben az élvezet forrásaként. Ily módon mindkettő megnyilvánul, de mivel az Én energiáim, Én mindkettőt áthatom. A Legfelsőbb Úrként Én vagyok ezeknek a hatásoknak az oka, és mindenkinek tudnia kell, hogy mindkettő Bennem nyugszik.
MAGYARÁZAT
A māyāvādī filozófia úgy tartja, hogy minőség tekintetében minden egyenlő az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, a Legfelsőbb Brahmannal, s ezért minden imádandó. A māyāvādī iskolának ez a veszélyes tana az ateizmus felé fordította az embereket. E teória alapján az ember azt gondolja, hogy ő Isten, ez azonban nem igaz. Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja (mayā tatam idaṁ sarvaṁ jagad avyakta-mūrtinā (BG 9.4)), a valóság az, hogy az egész kozmikus megnyilvánulás a Legfelsőbb Úr fizikai elemekben és az élőlényekben megnyilvánuló energiáinak a kiterjedése. Az élőlények helytelenül úgy vélik, hogy a fizikai elemek az ő élvezetüket szolgálják, és azt hiszik, ők az élvezők. Azonban egyikük sem független — mindkettő az Úr energiája. Az anyagi és a lelki energia eredeti oka az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Noha az Úr energiáinak kiterjedése az eredeti ok, mégsem szabad azt hinni, hogy Maga az Úr terjed ki különböző módokon. Hogy a māyāvādīk elméleteit elítélje, az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 9.4) egyértelműen kijelenti: mat-sthāni sarva-bhūtāni na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ. „Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.” Minden Rajta nyugszik, és minden csupán energiáinak a kiterjedése, de ez nem jelenti azt, hogy minden ugyanúgy imádandó, mint Maga az Úr. Az anyagi kiterjedés ideiglenes, az Úr azonban örök. Az élőlény az Úr része, de nem Maga az Úr. Az élőlények az anyagi világban nem felfoghatatlanok, de az Úr valóban felfoghatatlan. Az az elmélet, miszerint az Úr kiterjedései az Úr energiái lévén ugyanolyanok, mint az Úr, téves.