HU/SB 6.17.21
21. VERS
- ekaḥ sṛjati bhūtāni
- bhagavān ātma-māyayā
- eṣāṁ bandhaṁ ca mokṣaṁ ca
- sukhaṁ duḥkhaṁ ca niṣkalaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ekaḥ—egy; sṛjati—teremt; bhūtāni—különféle élőlények; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ātma-māyayā—személyes energiái által; eṣām—minden feltételekhez kötött léleknek; bandham—a feltételekhez kötött élet; ca—és; mokṣam—a felszabadult élet; ca—szintén; sukham—boldogság; duḥkham—szenvedések; ca—és; niṣkalaḥ—az anyagi kötőerők nincsenek hatással rá.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyetlen. Anélkül, hogy az anyagi világ feltételei hatással lennének Rá, személyes energiájával megteremti a feltételekhez kötött lelkek mindegyikét. Az élőlényt beszennyezi az anyagi energia, ezért tudatlanság keríti hatalmába, s így a lekötöttség különféle állapotaiba kerül. Néha a tudás segítségével felszabadul, míg a sattva-guṇában és a raja-guṇában boldogság és szenvedés vár rá.
MAGYARÁZAT
Felmerülhet a kérdés, miért különbözik az egyik élőlény helyzete a másikétól, és hogy ki rendezte ezt így. A válasz az, hogy ezt egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége rendelte így, minden segítség nélkül. Az Úrnak saját energiái vannak (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate), és az egyik, a külső energia az Úr felügyelete alatt megteremti a feltételekhez kötött lelkek számára az anyagi világot, valamint a boldogság és a szenvedés különféle fajtáit. Az anyagi világot az anyagi természet három kötőereje — a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa — alkotja. A sattva-guṇával az Úr fenntartja, a rajo-guṇával megteremti, a tamo-guṇával pedig elpusztítja az anyagi világot. Az élőlényekre azután, hogy létrejönnek, annak megfelelően, hogy melyik kötőerővel állnak kapcsolatban, boldogság illetve szenvedés vár. Ha a jóság kötőerejében, a sattva-guṇában élnek, akkor boldognak érzik magukat, a rajo-guṇában szenvednek, a tamo-guṇában pedig nem tudják, hogy mit tegyenek, hogy mi a jó és mi a rossz.