HU/SB 6.17.20
20. VERS
- guṇa-pravāha etasmin
- kaḥ śāpaḥ ko nv anugrahaḥ
- kaḥ svargo narakaḥ ko vā
- kiṁ sukhaṁ duḥkham eva vā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
guṇa-pravāhe—az anyagi természet kötőerőinek áramában; etasmin—ez; kaḥ—mi; śāpaḥ—egy átok; kaḥ—mi; nu—valójában; anugrahaḥ—egy áldás; kaḥ—mi; svargaḥ—felemelkedés a mennyei bolygókra; narakaḥ—pokol; kaḥ—mi; vā—vagy; kim—mi; sukham—boldogság; duḥkham—szenvedés; eva—valójában; vā—vagy.
FORDÍTÁS
Az anyagi világ egy szüntelenül hömpölygő folyó hullámaihoz hasonlít. Mi hát az átok, és mi a kegy? Mik a mennyei bolygók, és mik a pokolbolygók? Mi valójában a boldogság, és mi a szenvedés? Amiatt, hogy a hullámok megállás nélkül hömpölyögnek, egyiknek sincs örök hatása.
MAGYARÁZAT
Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura így énekel: (miche) māyāra vaśe yāccha bese’, khāccha hābuḍubu, bhāi. „Kedves élőlények itt az anyagi világban! Miért ragadnak magukkal benneteket az anyagi természet kötőerőinek hullámai?” (Jīva) kṛṣṇa-dāsa, ei viśvāsa, karle ta’ āra duḥkha nāi. „Ha az élőlény megpróbálja megérteni, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, nem vár rá több szenvedés.” Kṛṣṇa azt akarja tőlünk, hogy hagyjunk fel minden más elfoglaltsággal, és hódoljunk meg Neki. Ha megtesszük, az anyagi világ oka és okozata megszűnik számunkra. Egy meghódolt lélek számára nem létezik semmilyen ok vagy okozat. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy amikor valaki az anyagi világba kerül, az olyan, mintha egy sóbányába zuhanna. Ha valaki egy sóbányába kerül, bárhová megy, mindenhol csak sót ízlelhet. Ez az anyagi világ ugyanígy szenvedéssel van teli. A benne tapasztalt állítólagos, ideiglenes boldogság szintén szenvedés, de tudatlanságunkban ezt képtelenek vagyunk megérteni. Ez az igazság. Amikor valaki tudatára ébred — azaz Kṛṣṇa-tudatossá válik —, többé nem törődik az anyagi világ különféle körülményeivel. Nem törődik boldogsággal vagy szenvedéssel, átokkal vagy keggyel, mennyei vagy pokoli bolygókkal sem. Nem lát köztük semmi különbséget.