HU/SB 6.17.23


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


23. VERS

tathāpi tac-chakti-visarga eṣāṁ
sukhāya duḥkhāya hitāhitāya
bandhāya mokṣāya ca mṛtyu-janmanoḥ
śarīriṇāṁ saṁsṛtaye ’vakalpate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tathāpi—mégis; tat-śakti—az Úr energiájának; visargaḥ—a teremtés; eṣām—az övék (a feltételekhez kötött lelkeké); sukhāya—a boldogságért; duḥkhāya—a boldogtalanságért; hita-ahitāya—a nyereségért és a veszteségért; bandhāya—a lekötöttségért; mokṣāya—a felszabadulásért; ca—szintén; mṛtyu—a halálnak; janmanoḥ—és születésnek; śarīriṇām—mindazoknak, akik anyagi testbe kerültek; saṁsṛtaye—az ismétlődésért; avakalpate—cselekszik.


FORDÍTÁS

Bár a Legfelsőbb Úr nem ragaszkodik karmánk szerinti boldogságunkhoz és boldogtalanságunkhoz, és bár senki sem az ellensége vagy a kedvence, anyagi energiáján keresztül jámbor és bűnös tetteket hoz létre. A materialista élet folytatása érdekében ezért boldogságot és szenvedést, jó és balszerencsét, lekötöttséget és felszabadulást, születést és halált teremt.


MAGYARÁZAT

Noha végső soron mindent az Istenség Legfelsőbb Személyisége hajt végre, eredeti, transzcendentális létében nem felelős a feltételekhez kötött lelkek boldogságáért és szenvedéséért, lekötöttségéért és felszabadulásáért. Ezek az anyagi világban lakozó élőlény gyümölcsöző cselekedeteinek eredményei. A bíró parancsára az egyik embert szabadlábra helyezhetik, a másikat pedig börtönbe zárhatják, a bíró azonban ezért nem felelős, mert ezeknek az embereknek a szenvedése és boldogsága saját cselekedeteik eredménye csupán. Végső soron az állam a legfelsőbb tekintély, igazságot mégis az államvezetés különféle részlegei szolgáltatnak, és az állam nem felel az egyéni ítéletekért. Az állam tehát egyenlően bánik minden polgárával. A Legfelsőbb Úr szintén semleges mindenkivel szemben, de a törvény és a rend fenntartása érdekében legfelsőbb kormányának különféle részlegei vannak, amelyek az élőlények cselekedeteit irányítják. Ezzel kapcsolatban egy másik példát is említhetünk: a liliomok a napfény hatására kinyílnak, illetve becsukódnak, és így a méhek vagy örülnek, vagy búsulnak, ám a napfény és maga a nap nem felelős a méhek boldogságáért vagy szenvedéséért.