HU/SB 6.17.36


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


36. VERS

śrī-śuka uvāca
iti śrutvā bhagavataḥ
śivasyomābhibhāṣitam
babhūva śānta-dhī rājan
devī vigata-vismayā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti—így; śrutvā—meghallgatva; bhagavataḥ—a leghatalmasabb félistennek; śivasya—az Úr Śivának; umā—Pārvatī; abhibhāṣitam—a tanítását; babhūva—lett; śānta-dhīḥ—nagyon békés; rājan—ó, Parīkṣit király; devī—az istennő; vigata-vismayā—megdöbbenése elszállt.


FORDÍTÁS

Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Férje szavai hallatán a félistennő [Umā, az Úr Śiva felesége] többé nem csodálkozott Citraketu király viselkedésén, s értelme visszanyerte egyensúlyát.


MAGYARÁZAT

Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy a śānta-dhīḥ szó jelentése svīya-pūrva-svabhāva-smṛtyā. Amikor Pārvatī visszaemlékezett arra, mit tett, amikor megátkozta Citraketut, nagyon szégyellte magát, és szárija végével elfedte arcát, elismerve, hogy hibát követett el, amikor átkot mondott Citraketura.