HU/SB 6.18.66-67
66-67. VERSEK
- sakṛd iṣṭvādi-puruṣaṁ
- puruṣo yāti sāmyatām
- saṁvatsaraṁ kiñcid ūnaṁ
- dityā yad dharir arcitaḥ
- sajūr indreṇa pañcāśad
- devās te maruto ’bhavan
- vyapohya mātṛ-doṣaṁ te
- hariṇā soma-pāḥ kṛtāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sakṛt—egyszer; iṣṭvā—imádva; ādi-puruṣam—az eredeti személyt; puruṣaḥ—egy ember; yāti—megy; sāmyatām—ugyanolyan testi vonásokkal rendelkezve, mint az Úr; saṁvatsaram—egy év; kiñcit ūnam—annál egy kicsivel kevesebb; dityā—Diti által; yat—mert; hariḥ—az Úr Harit; arcitaḥ—imádta; sajūḥ—vele; indreṇa—Indra; pañcāśat—ötven; devāḥ—félisten; te—ők; marutaḥ—a Marutok; abhavan—váltak; vyapohya—eltávolítva; mātṛ-doṣam—anyjuk hibáját; te—ők; hariṇā—az Úr Hari által; soma-pāḥ—akik soma-rasát isznak; kṛtāḥ—tették őket.
FORDÍTÁS
Ha valaki akár csak egyszer is imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredeti személyt, az megkapja azt az áldást, hogy a lelki világba kerül, és ugyanolyan testi vonásokra tesz szert, mint Viṣṇué. Diti egy nagy fogadalmat betartva közel egy évig imádta az Úr Viṣṇut. Amiatt, hogy ilyen nagy lelki ereje volt, megszülhette a negyvenkilenc Marutot. Miért kellene hát csodálkoznunk azon, hogy a Marutok annak ellenére, hogy Diti méhéből születtek, a Legfelsőbb Úr kegyéből a félistenekkel kerültek azonos szintre?